EZ EGY FORDÍTÁS
AZ EREDETI ÍRÓ n-city
Miután
a nyolc fiú lelépett, csend borult a szobára. Senki sem beszélt senkivel. Mivel
a vég közeledik. Vagy ez lesz az utolsó kör, bár akkor hét fiúnak kell
meghalnia, de senki sem tudhatja mi történhet.
Sokan,
még Wei mester sem értette No.9 hogyan élte túl a hetedik körig. Ő csak egy sírós
baba volt, akinek még mindig mentális bajai voltak, mióta legjobb barátja
meghalt. Ez egy rejtély volt mindenkinek. Nem találták a választ a kérdésre.
No.9
zavaróan csöndes volt. Csak egy pontot nézett, valamin gondolkodott. Amikor
leakartad olvasni a szájáról, amit mond, mindig azt érthetted „Jungkook”. Csak
Wei mester tudta pontosan ki volt Jungkook. A többiek, No.1-et leszámítva csak
No.16-nak ismerték.
Senki
sem csinált semmit, szóval nincs mit elmondanom róluk. Még Wei mester is nagyon
fáradt volt. Szóval beszélek az emberekről, akik pénzt tettek rájuk.
De
ők is csöndesek voltak.
Wei
mesternek el kellett kezdenie a következő kört, már majdnem elaludtak.
„Fiúk!”
végre kihívta a nyolc fiút. „Egy kicsit fáradt vagyok, szóval kezdjük a
nyolcadik kört egy kicsit korábban a szokásosnál.”
A
fiúk lassan a szobába sétáltak, és felálltak a kőrbe.
„Adjátok
oda nekik a revolvereket és a töltényeket!” mondta Wei mester azoknak, akik
neki dolgoztak.
Oda
adták nekik a revolvereket az egy tölténnyel.
„Rakjátok
a töltényt a revolverbe!”
A
nyolc fiú már nem félt attól, hogy kinyírják saját magukat. Úgy nézett ki,
mintha nem lenne lelkük többé. Még No.9-es sem félt.
„Tekerjétek
meg a tárat!”
Megtekerték
„Helyezzétek
a revolvert a fejetekhez, és amikor a lámpa felkapcsolódik húzzátok meg a
ravaszt!” kiáltotta Wei mester.
Unottan
néztek a lámpára, s mikor az felkapcsolódott meghúzták a ravaszt.
„Mi
volt a nevük?” No.13 kérdezte miközben a hallott testekre bámult.
„Boo Seungkwan és Jung Hoseok”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése