Dreams come true || 02 || TENMIN

Ten könnyedén vezette végig tekintetét kecses mozdulatain a tükörben. Testét, –szokásához híven –, teljesen átadta a hangfalakból lüktető dalnak, s hagyta, hogy végtagjai maguktól mozogjanak az ütemre. Csak a zenével ketten akart létezni a táncteremben, de elég volt csak egyszer rossz lépést tennie, s az idilli állapot megszakadt.

– Nem hajlít a jobb láb, hanem nyújt! – Ten gyilkos tekintetekkel fordult hátra, a kanapén terpeszkedő egyénre, s annak öntelt vigyorú képére. Mintha Jaeminnek életcélja lett volna tönkretennie az idősebb napját, folyamatosan beszólogatott, és az egészben csak az volt a borzalmas, hogy jogosan.

– Pofád befogod tökmag, vagy az arcod már közel sem lesz ilyen harapnivaló, miután találkozott a fallal! – Ten vicsorogva sziszegte az orra alatt a szavakat, reménykedve benne, hogy a fiatalabb, ha már a szép szóból nem is, de ebből érteni fog. De válasznak csak a termet körbejáró ördögi kacajt kapta.