Halálos tekintet || PROLÓGUS

Sepiata (ˈsiːpiətɑː) 2156 óta önálló birodalom, királyság, 2196 óta pedig liberális köztársaság. Az egykori koreai félsziget déli csücskében található, kiterjedése 30 000 négyzetkilométer, és lakosságának becsült értéke 9 millió fő. A népesség szembetűnően öregedő, ennek okának a különleges, színek nélküli írisz jelenséget tartják. 

Általában ez a szöveg fogadja az embert, ha napjainkban felcsap egy tankkönyvet, és Sepiatáról akar olvasni. Végig futva ezen az egy bekezdésnyi szövegen az első kérdés, ami megfogalmazódik a fejükben, az esetek kilencven százalékában a színtelen szemmel kapcsolatos.

Sokan azt mondják nem földi lények vagyunk, holott ez teljes mértékben ócska rágalom. Csupán valamikor az evolúció során hiba került a génjeinkbe, s emiatt a színező pigmentek sokkalta lassabban érvényesülnek nálunk. A föld többi országában ez a folyamat már a születés előtt lefolyik, vagy legalább a gyermek féléves koráig kialakul. Itt, Sepiatában emiatt különleges a tizennyolcadik szülinapunk; mert akkora éri el az írisz a végső állapotát.

Második kérdés mindig az öregedő népességi korfáról szól. Miért van ennyi idős? Kitelepülnek a fiatalok? De hisz ez egy lehetőségekkel teli ország, most még úgy alakíthatnák ezek az ambiciózus, és intelligens gyerekek, ahogy nekik jól esik.

Az igazság az, hogy ezek az ambiciózus és intelligens gyerekek soha nem hagyták el az országot. Még csak lehetőségük sem adódott rájuk, mert még előtte megölték őket.

Minden gyermek rettegésben várja a nagykorúságot, félve a legrosszabbtól; hogy a szemük színe sötét barnává, akár feketévé válik.

Ismeritek azt a kifejezést, hogy „Ha a tekintetével ölni tudna…”. Sepiatában a barna szem gyilkos tud lenni, de senki nem tudja mennyire igaz ez. Az emberek rettegnek tőlük, a fiatalok, kiknek szeme eme színt veszi fel, már a születésnapján kivégzésre kerül.

Sokan gondolják, hogy ez csak egy ócska babona, amelyet túlságosan komolyan vesznek, de mikor fel kéne szólalni ez ellen, csak ülnek a fenekükön. A tankkönyvek azt írják ez egy liberális köztársaság, de tényleg így van ez?

Most is rettegve pötyögöm be ezeket a szavakat, attól tartva, hogy vajon honnan és ki figyel éppen engem. A szobámban van elrejtve kamera, vagy az ablakom előtti utcai lámpán keresztül tartanak szemmel? Esetleg a számítógépem az, amely minden adatot továbbít rólam?

Fogalmam sincs, de úgy érzem, tudniuk kell a körülöttünk élőknek, mi is folyik itt, Ázsiának e piciny országában.

Lee Chan vagyok, a szemem még szürke, s két nap múlva leszek tizennyolc. 

--------------

Az ötlet nem a sajátom, még korábban, tumblr-ön jött szembe velem ez a történet vonal egy szerkesztett kép formájában. Sajnos megjelölni nem tudom a forrást, mert azóta elvesztettem az oldal címét ><.