Most mondanám azt, hogy pontosan ma van egy napja annak, hogy neki kezdtem a blogom írásának, de sajnos erről lecsúsztam. Az igazság az, hogy már majdnem egy hét eltelt, mióta a blog egy éves lett, én pedig csak két napja estem haza a nyaralásból, és borzasztó lusta voltam megírni ezt a bejegyzést. De itt vagyok, és most már semmi sem tart vissza.
Szóval, mit mondhatnék ilyenkor, ha nem köszönetet?
Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki támogatott az elmúlt időkben, sokat hozzá tett mindegyikőtök ahhoz, hogy magabiztosabban tudjak az írásaimra gondolni, vagy éppen tisztább képet kapjak a hibáimról. Anno féltem publikálni az írásaimat, de mióta ennek neki kezdtem, egy csomó új barátra és tapasztalatra tettem szert. És mellékesen újra neki kezdtem a szerkesztgetésnek - ezúttal egy már magasabb szinten.
No, és mit mondanak a statisztikák?
Ezalatt az egy év alatt majdnem elértük a tízezer kattintást, ami (a kimaradásokat beleszámolva) körülbelül havi ezer kattintást jelent. Őszintén, tudom, hogy vannak ennél nagyobb számok másoknál, de én már erre is borzasztó büszke vagyok. Egyszerűen jó érzéssel tölt el, hogy még vannak, és voltak olyanok, akiket érdekel esetleg, amiket írok.
És, ami a jövőt illeti...
Próbálok visszarázódni, szép lassan. Vannak tervek a fejemben, s félig kitalált történetek. (Már megvan egy hosszabb írásomnak is a történetszála, csak hát igen, annak megírására még fel kell készülnöm). Úgy hogy ez a kettő - vagy kitudja már hány hetes - eltűnésemnek, meg ennek a bejegyzés csúszásnak nem az az oka, hogy esetleg még sem megy annyira ez a bloggal foglalkozósdi, hanem, mert nem nagyon voltam itthon. Az augusztusom sűrű, de ettől függetlenül biztos - na jó, nem mondok olyat, hogy biztos, mert azt mindig megbánom -, hogy jövök valamivel.
Szerettem volna valami nagyobb felhajtást csinálni így a blog szülinap köré, de hát rólam beszélünk, én már ezzel a bejegyzéssel is megelégedtem. De ennek örömére, csináltam új kinézetet - hiába volt alig három hétig fent az előző. És igen, nem tagadom, két nap telt el csak azóta, hogy Udzsinak új haja lett, DE NÉZZETEK MÁR RÁ MILYEN CSODÁSAN ÁLL NEKI! Ok, fangörcs off. Szóval, kellően megbabonázott a külső bájaival ez a srác, és egyszerűen késztetést éreztem, hogy készítsek vele egy fejlécet. És akkor már legyen ő az egész blogom témája is, végül is, miért ne?
Tehát, az Elmosódott vonalak újult erővel megy előre a következő évben is!
Legyen további szép nyaratok, és remélem, még találkozunk!
Ölel titeket: Mirae
