Csalafintaság || EDKEY

   Edward fáradtan fetrengett elnyűtt pólójában ágyában, ezzel összegyűrve a paplant, aminek bevetésével annyit szenvedett még reggel. Habár egy igényes embernek próbálta mutatni magát, annak, aki jobban ismerte le sem tudta volna tagadni mennyire szétszórt és trehány alak is tud lenni ő valójában.

   Teljesen befoglalta az egész matracot, alig hagyva szabad helyet maga mellett. Még akkor sem húzta össze magát kisebbre, amikor párja belépett a helyiségbe. Szemét forgatva nézett végig a kényelmeskedő Edwardon, majd fintorogva ódaszólt neki.

– Ya! Most széttúrtál mindent! – a szürkéshajú tag semmit sem reagált, nyöszörögve fordította oldalra a fejét, szorosan összeszorítva pilláit. Hosszú napja volt, s a lehető leggyorsabban át akarta adni magát az álmok világának. Jelen pillanatban ez sem érdekelte – az ő szavaival élve –, hogy egy szexisten akarja arrébb lökdösni, mert nem fér be mellé.

   – Komolyan, Edward, menj már arrébb! – Az idősebb kezdett idegessé válni. Nyugodt énjétől szókatlanul erős mozdulatokkal tolta be a sarokba párját, majd még mielőtt az visszahódíthatta volna a szabaddá vált területet, bepattant mellé.

   Ám takaró már nem jutott neki, Edward teljesen maga alá gyűrte, s nem úgy nézett ki, mint akinek kedve lenne megmozdulni, csak hogy odaadja. Kibum egy ideig nézte a sötétben a fiatalabb tarkóját, majd huncut mosolyra görbültek ajkai, ahogy eszébe jutott egy csalafinta terv.

   Lassan karolta át Edwardot, miközben közelebb vonta magához. A fiatalabb szinte már reflexből simított Kibum karjára, s kezdett el játszadozni bőrével. Nyert ügyem van! – gondolta egyből.

   Elkezdte apró puszikkal hinteni Edward nyakát, felfelé haladva egészen a füle tövéig. Majd ott váratlanul beleharapott annak cimpájába. A fiatalabb teljesen meghökkenve pördült másik oldalára, hogy szembe kerülhessen támadójával. Kérdő pillantással kereste párja fekete íriszeit, de a sötétben nem látott semmit az ablakon át beszűrődő hold fényén kívül.

   – Hyung, ezt miért csináltad, nagyon fáradt vagyok! – nyüszített fel halkan, de ignorálva lett. Kibum egyszerűen átnyúlt dereka felett, s magukra terítette a takarót, ezzel végre meleget adva átfagyott lábainak.

– Ne is álmodozz, csak szimplán olyan vagy, mint egy rossz kölyökkutya. – szólt vissza keményen az idősebb, mintha haragudna, de gyengéd mozdulatai az ellenkezőjét mutatták.

   A lehető legközelebb húzta magához Edwardot, majd arcát mellkasába fúrva hagyta, hogy az álom a szemére jöjjön. Vagyis várta volna, ha párja nem alszik be két másodpercen belül, s terül el öntudatlanul az ágyban, újra elvéve tőle minden helyet. 

.-*-.

Edward Avila egy Amerikában született youtuber, aki jelenleg Szüulban él, és ott csinálja az angol nyelvű videóit, beauty és lifestyle stílusban. Igazából Wonho az óriási kedvence, de mielőtt ezt én tudtam volna nagyon nagyon shippeltem Key-vel, szóval muszáj volt ezt megírnom miattuk. :D

Mint egy kődarab || DOTEN

   Lágy érintések, sötétben susmogott szerelmes szavak, elcsent, apró csókok. Ezek voltak azok, amelyekkel Ten próbálta magára vonni párja figyelmét. Sikertelenül.

   Hiába bújt az idősebb mellkasához, majd hajolt füléhez, hogy kéjenc dolgokat suttoghasson bele, miközben puszikkal hintette fedetlen, porcelánbőrű nyakát. Nem vált be.

   Doyoung a reggeli veszekedésük óta olyan volt, mint egy kődarab. Kemény és rideg. Már talán saját magának is fájt ennyire nemtörődömnek lennie, de túl makacs volt ahhoz, hogy beadja a derekát. Azzal, hogy Ten leszólta konyhai késségeit, meg a főztjét, vérig sértette. Többre vágyott egyszerű bocsánatkérésnél, s erőltetett békítő csókoknál.

  Szemei csakis a televízió képernyőjét bámulták, habár azzal nem is foglalkozott, milyen adás is megy. Még így, dühösen is csak a próbálkozó Tenben gyönyörködött szeme sarkából. S pont emiatt sikerült elkapnia a fiatalabb kezeit, amikor az váratlan mozdulattal el akarta dönteni a kanapén.

   – Ahj, basszus Doyoung! – szólalt meg hangosan, nyávogva Ten. – Ezerszer elmondtam, hogy bocsánat, amiért kritizáltam a reggelidet, amit nekem készítettél, meg hogy gyerekes voltam. Mit akarsz még, egész hátra levő életemben ignorálni fogsz? – kicsordult belőle minden a felgyülemlett feszültséggel együtt. Borzasztóan bosszantotta, hogy nem érhet hozzá az idősebbhez, amikor csak akar, s nem úgy, ahogy akar.

   – Mond őszintén! – Doyoung követelőzően pillantott a sötét íriszekbe.

– Őszinte voltam! Bocsánat, hogy azt mondtam az omlettedre, hogy olyan, mintha még félig élne!

   Ten nem szokott ilyen vehemenciával küzdeni dolgokért. Doyoung szentül hitte, hogy ennek a vége is a fiatalabb besértődése lesz, amiért meg neki kell majd kiengesztelnie. Ten kihasználta párja ebből fakadó ledöbbenését, a szokottnál erősebben mart annak ajkaira. Doyoungnak még csak ideje sem volt ellenkezni, de igazából már nem is akart. Elfogadta, ennél tovább nem tarthatja fent a ridegség álcáját. Tent vékony derekánál fogva húzta ölébe, miközben egy pillanatra sem szakította meg a köztük lévő távolságot. Csak a levegőhiány volt az, ami véget vetett az idilli pillanatuknak.

   – Roppant erőszakos vagy, ugye tudod? – vonta fel fél szemöldökét, ahogy a fiatalabb teljes kényelembe helyezte magát lábai között.

– Te meg roppant kitartó. – orrukat összeérintve lopott még egy csókot szerelmétől. Majd még egyet, s még egyet, míg nem kettejük sóhajai, s kéjes nyögéseik el nem nyomták  a tévéből szóló dráma zajait. 

Orosz Rulett || EPILÓGUS || svt & bts

EZ EGY FORDÍTÁS!

AZ EREDETI ÍRÓ n-city

   No.5 , bocsánat, most már csak Taehyung egy ezüst ajtó előtt állt.

   „Ez lenne a menyország?” – gondolta. Tudta, hogy meghalt, hallotta még, ahogy saját fegyvere elsül.

   A kapu lassan kinyílt előtte. Határozatlanul lépett be a fehér falú helyiségbe. Összerezzent, amikor az ajtó becsukódott mögötte.

   „Taehyung?” – ismerős hang szólt neki. Jungkook. Taehyung a hang irányába fordult, s megpillantotta legjobb barátja alakját. Jobban nézett ki, mint valaha, vidám mosoly volt arcán, s rajta fehér ruha. Csak a piros folt a halántékánál rondította el.

   A fiatalabb szemeibe könnyek gyűltek, s gyorsan ölelésébe zárta az idősebbet.

   „Taehyung, én annyira sajnálom! Én-” – Taehyung ajkait a övéire nyomta. Ez volt a csók, amelyre mindketten hosszú idők óta vártak.

   „Nincs mit sajnálnod.” – ölelte magához Jungkookot. „ Itt vagyok, és szeretlek.”