EZ EGY FORDÍTÁS!
AZ EREDETI ÍRÓ n-city
No.5
, bocsánat, most már csak Taehyung egy ezüst ajtó előtt állt.
„Ez
lenne a menyország?” – gondolta. Tudta, hogy meghalt, hallotta még, ahogy saját
fegyvere elsül.
A
kapu lassan kinyílt előtte. Határozatlanul lépett be a fehér falú helyiségbe.
Összerezzent, amikor az ajtó becsukódott mögötte.
„Taehyung?” – ismerős hang szólt neki. Jungkook. Taehyung a hang irányába
fordult, s megpillantotta legjobb barátja alakját. Jobban nézett ki, mint
valaha, vidám mosoly volt arcán, s rajta fehér ruha. Csak a piros folt a
halántékánál rondította el.
A
fiatalabb szemeibe könnyek gyűltek, s gyorsan ölelésébe zárta az idősebbet.
„Taehyung,
én annyira sajnálom! Én-” – Taehyung ajkait a övéire nyomta. Ez volt a csók,
amelyre mindketten hosszú idők óta vártak.
„Nincs
mit sajnálnod.” – ölelte magához Jungkookot. „ Itt vagyok, és szeretlek.”
Őszintén szólva abban reménykedtem, hogy a végén Taehyung marad talpon, de ehelyett mindenki meghalt :'D. Mivel majdnem minden rész eleje róla szólt, ezért hitette el velünk az író, hogy végül ő fogja megnyerni ezt a játékot. Nagyon szórakoztató kis fanfiction volt, élvezet volt elolvasni annak ellenére, hogy a részek hossza nagyon rövid volt.
VálaszTörlésMindenki abban reménykedett, hogy Taehyung fog nyerni. De szerintem gy jobb vége lett, mintha egyszerűen megnyerte volna azt a sok pénzt. Taehyung túl tett a depresszióján és a halálon túl rátalált a boldogságra Jungkook mellett. :") Így szép és kerek ez a történet.
Törlés