EZ EGY FORDÍTÁS
AZ EREDETI ÍRÓ n-city
Csönd
volt a szobában. A két életben maradt nem beszélt egymással. Maguk elé meredtek
és gondolkoztak. Életben akarnak maradni, vagy inkább haljanak meg? Az összes
szerettük elhagyta őket, így már nem olyan szép a győzelem.
No.5
szemeibe könnyek jelentek meg. A játék kezdete óta most először mutatta ki
gyengeségeit. Jeonghan és Junhui, ez a két barátja jelentett számára mindent.
És most már ők sem voltak vele. Van így értelme élni? Nem volt elég biztos
magában, hogy választ adjon rá.
No.9
volt most az erősebb kettejük közül. Mióta Jungkook meghalt, olyan volt mint
egy sírós baba, most mégis egy férfit láthattunk. Megváltozott. Már nem akart
meghalni, nem a depresszió irányította. Élni akart. Élni akart Jungkookért,
akit szeretett.
„
Mit gondolsz?” – szólalt meg No.5 gyenge hangon.
„
Miről?” – pillantott No.9 a másik irányába.
„
Te depressziós vagy, ugye?” – túl természetesen hangzott ez így kimondva. „ Még
mindig meg akarsz halni?”
„
Én…” – Taehyung elbizonytalanodott. Tényleg élni akar? Ha meghal, akkor talán
találkozhat Jungkookkal. De vajon a mennybe kerül? Túl kockázatos. „Én é–” -lni akarok.
„
Fiúk!” – kiáltott végig a szobán Wei mester. „ kezdődjön az utolsó kör!”
A
két fiú lassan felállt a kőrbe, s utoljára egymásra pillantottak. Nem féltek,
nem is akartak semmit. Hagyták, hogy az történjen, aminek történnie kell.
Wei
mester munkásai odaadták nekik a két revolvert, s az egy-egy töltényt.
Rutinosan helyezték a töltényt a tárba, majd pörgették meg azt.
„Helyezzétek
a revolvert a fejetekhez, s húzzátok meg a ravaszt, ha a lámpa felkapcsolódik!”
Eközben
A
másik szobában mind a húsz ember, akik tétet tettek, összegyűltek. Minhyuk és
Wonho játékosai álltak most a körben, a többiek csak figyelték az eseményeket.
A
lámpa felkapcsolódott.
Csönd volt az egész szobában. Mind a húszan lefagytak. Nem tudták mit kéne tenniük.
Két
test feküdt a padlón. S mindkettő halott volt.
Az
összes pénz elveszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése