Zavarban üldögél a már langyosra hűlt egy
kádnyi vízben, térdeit szorosan mellkasának préselve. Nincs semmiféle hab, mely
egy kicsit is takarni tudna tökéletlen testéből, s az egyetlen dolog, ami mögé
bújni tud, az saját maga.
Az egész helyiség kisugárzása rideg;
fehérre meszelt, ámbár omladozó falak, megkopott ablakok, és a törött csempéken
egyedül nehezedő rozsdás kád. Egy olyan hely, ahova, ha muszáj is utálnak
járni, s most mégis magukként érkeztek.
A fiatalabb teketóriázik, feltétlenül össze
kell hajtogatnia minden egyes ruhadarabját, bár ez inkább csak kifogás arra,
hogy tovább húzza az időt. Eredetileg az ő ötlete volt ez a szabályokba ütköző
éjszakai fürdőzés, de most mégis ő az, aki mintha húzná a száját.
Jeno ketyegője is hevesen dobog, de nem az
ereit átjáró izgalomtól, sokkal inkább a félelem az, mely ilyen gyorsan áramlik
belsőjében. Fél a lebukástól, fél a következményektől, fél a saját reakcióitól.
Már nem egyszer látta az otthonban
tartózkodó összes fiút anyaszült meztelen állapotában, de ez most más; ahogy
Jaemin csigatempóban mászik be vele szemben az öreg kádba, melyben egy
kifejlett ember is nehézkesen fér el, valahogy sokkal intimebbnek hat a tény,
hogy ruhák nélkül vannak ily’ közel egymáshoz.
Jaemin a kényelmes pozíciót keresi,
miközben végig futatja ujjait mogyoróbarna tincsein, s ez az a pillanat, amikor
Jeno tekintete, egyszer és mindörökre hozzáragad.
Csodálja a hullámos hajrengeteget, ahogy a sötét
szembogarait zavaró szálakat füle mögé tűri. Csodálja az elnyíló megyszín
ajkait, miként a fürdővizüket fakó bőrére vezeti. Csodálja hosszú pilláit,
melyek most már a rárévedő szemeket ötvözik.
– És most? – kérdezi halkan, továbbra is
ódzkodva Jeno. Még mindig a kád másik végében gömbölyödik magzat pózba, s a
fiatalabb szemöldökei összefutnak a homlokán, ahogy nem érti a kérdés mire
vonatkozását.
– Mi és most?
– Csak ennyit szerettél volna? Ülni több
liternyi langyos vízben az éjszaka közepén? – Jeno nem ingerült, még ha a
suttogása ezt is sejteti, inkább kétségbeesett. Nem képes egy pillanatig sem
lazítani, mert a lebukás veszélye továbbra is csak kísérti őket, meg mégis, meztelen
bőre szinte hozzáfeszül Jaeminéhez, s ez csak még inkább kiszorítja a maradék
levegőt tüdejéből.
A fiatalabb sóhajt, majd gondolkodóba esik.
Arcán ugyan az a hezitáló grimasz ül, mint pár perccel korábban, de végül most
is a cselekvés mellett dönt, s hideg tenyerét Jeno felkarjára simítja.
– Fordulj meg – az idősebb azon nyomban
libabőrös lesz, s nem csak ott ahol a másik hozzáért, de egész testében. Az a
furcsa erő, ami köztük vibrál olyan, mintha másodpercenként sokkolná, majd
rántaná vissza az életbe, s ez az érzés akkor sem hagyja el, mikor mát a hátát
mutatja barátjának.
Jaemin tétova módon fonja karját a másik
dereka köré, hogy ezáltal még közelebb, az ölébe – az ölelésébe húzhassa Jenot.
Miként Jeno Jaemin mellkasának dől, már ő
is érzi, hogy nem csak neki üthet több mint száznegyvenet percenként a szíve, s
ez még ebben a ki nem mondott érzésekkel túlfűtött állapotban is egy csöppnyi
megnyugvást ad.
Balljával a másik tenyerére szorít a víz
alatt, s fejét hátravetve hagyja, hogy az megtalálja a neki kényelmes helyzetet
Jaemin mellkasán.
Mindketten kitekintenek az ablakon, melyen
keresztül ugyan úgy rájuk ragyognak az éjszaka csillagjai, mint mikor a tetőn feküdve
kémlelték a sötét eget. Mégis akkora a különbség, a köztük kialakult romantika
és vonzás is jóval magasabb szintre lépett már, s miként csak a holdfényében
tudják csodálni a másikat, szinte eggyé olvadnak egymás ölelésében.
Jaemin csókjai, mint apró villámcsapások
érik Jeno csupasz bőrét, miképpen ajkaival vállát érinti, s az idősebb a
hirtelen ingerektől megindulva fordulna meg, hogy kezébe vegye a fiatalabb
törékeny orcáját, s ő is hasonlóképp árassza el szeretete jelével arcának minden
szabad felületét, de a szorítás csuklóján túl erős, így mást nem tud tenni,
csak elmélyülni az őt kényeztető cselekedetekben.
Jaemin ujjai lassan lejjebb barangolnak,
olyan helyekre, ahol még korábban nem volt lehetőségük járni, s hirtelenjében
nehezebb halknak lenni, mint valaha. Ajkaik pedig végül mégis csak egymásra
találnak, legalább ezzel is próbálva elnyomni a torkukból önkénytelenül
feltörő, kéjjel fűtött nyögéseket.
Test a testnek feszül, s a langyos víz,
mint a hideg zuhany felhevült bőrüknek. Idő és tér megszűnik létezni, s
biztosak benne, hogy minden lassabban történik körülöttük.
Minden, amit tesznek helytelen, és mégis
annyira kielégítő. Tudják, hogy minden mozdulatukban romlottság rejlik, még sem
állnak le. Belső hangjuk folytatásért esedezik, s lassan már a végkielégülés
az, amit menthetetlenül kergetnek.
A kád jéghideg, duzzadt ajkaikból már csak
pihegés hallatszik, ahogy egymásba karolva próbálják melegen tartani saját
hőjükkel a másikat.
Fel kéne kelni, el kéne innen tűnni, míg
nem túl késő, de úgy érzik, ha erre vetemednek, minden korábbi történést is a
hátuk mögött hagynak.
– Ha így találnak minket, most nem ússzuk
meg egy kisebb veréssel, mi? – Jaemin szája keserédes mosolyra kunkorodik, míg
már alig tudja pilláit nyitva tartani. Jeno felkarján körző ujjbegyei
nyugtatóak, túlságosan is, ő pedig nem akar többé az őt átjáró érzések ellen
küzdeni.
– Azt hiszem azon nyomban búcsút mondhatunk
a mogyoróinknak – halk, szarkasztikus nevetés az, amit Jeno hallat, de ő már
nem olyan veszteg, mint a fiatalabb. Habár lomhán, de feltornázza magát álló
helyzetbe, és a csempén heverő hálóruhájáért nyúl.
Cselekedeteik döcögősek, már a víz is
eltűnt minden mással a lefolyóban, s már is olyan, mintha a korábban történtek
elhalványulnának. Jeno az ingjét gombolja, mikor a fiatalabb elé lép, s sötét szembogaraival
nem engedi el tekintetét.
– Ugye ha holnap felkelek, ez nem csak a
perverz álmaim egyike lesz?
Kétségbeesetten markol az idősebb vállába,
pillantásával megerősítésért esedezve. Az másik ajkai cicás mosolyt öltenek, s
mintha maga Jaemin is egy újszülött kismacska lenne, óvatosan, de a lehető
leghatározottabban az ölelésébe vonja.
– Szeretlek Jaemin. Az álmaimban, és ebben
az elcseszett valóságban is pont ugyan annyira, mindenemmel.
----------------
Ezt
a novellát – egypercest – a Night Shift Club tagjaként írtam, kérésre. Hamarosan
wattpadon is olvasható lesz, addig pedig nyugodtan lépjetek be a facebook
csoportunkba, ahol jelenleg is egy játék folyik, melyben a szerzett pontokat
egy irományra válthatod egy kedvelt íródtól.
