Viszlát 2016 || Hello 2017

  Sziasztok! Az eddigi bejegyzésektől eltérően, most nem történettel jöttem - pedig nem ártana -, hanem egy ilyen évbúcsúztatóval? Nem is tudom igazán minek is hívjam, de szeretnék benne minden elmagyarázni, kivesézni, és megosztani veletek a 2017-es terveimet. 

  Aki elég szemfüles, az láthatta, hogy a napokban le került a Vesztes Győztes menüpont, és az összes hozzá tartozó bejegyzés. Nem akarok fölösleges dumát lenyomni ezzel kapcsolatban, egyszerűen nem vállaltam a vele járó kihívásokat. Mert habár a fejemben meg volt a történet, sokkal több kidolgozást igényelt volna megosztás előtt. Ennek ellenére megküzdhettem volna vele, és végig csinálhattam volna, de nem éreztem fair-nek, hogy ilyen sokat kell várnotok a részekre. Úgy hogy sajnos, nem a Vesztes győztes lesz az első befejezett történetem. 

Ez persze nem azt jelenti, hogy sosem fogom újra elővenni. Talán a jövőben - valamelyik Monsta X comeback után - újra ihletre kapok, és kidolgozom teljesen. De ez nagyon képlékeny, tényleg nem akarok olyat mondani, ami nem biztos. 

  Viszont nézzük 2016 sikereit. Augusztus nyolcadikán nyitotta meg kapuit a blogom, s azóta huszonkét bejegyzést tudhat maga mögött (a törölteket leszámítva). Ebből pedig sok ideig a Junchul volt a legolvasottabb, de képzeljétek, pár hete átvette a vezetést a Jichanom. Amúgy pedig az öt hónap alatt, közel ötezer megjelenítése volt a blogomnak. 

  Egy kicsit alább hagyott az aktivitásom az elmúlt időszakban, de bevallom, amilyen nehezen álltam neki ennek a blognak, annyira elégedett vagyok vele. Nem teremtettem csodát, de a saját elvárásaimnak szerintem megfelelően teljesítettem. És remélhetőleg a tieiteknek is.

  Viszont, hogy ha egy évnek vége van, akkor kezdődik egy újabb, ugye? 2017 roppant sokat tartogat magában, ugyanis én és egy nagyon jó barátnőm kitaláltunk egy kihívást, BOOM BOOM PROJECT néven.

  Egész évben, háromszázhatvanöt napon keresztül, minden negyedik napon kirakunk egy újabb egypercest, vagy rövidebb one shot-ot egy SEVENTEEN shippel. Mert mi, mindenkit összeírunk mindenkivel, ezzel megdöntve a legtaszítóbb párosokat is. Egy év és 78 páros. Talán egy kicsit nagy falat lesz, de ha már 2017 úgy is a SEVENTEEN éve lesz, akkor már mi is emlékezetessé fogjuk próbáljuk tenni. 

 A párosok teljesen random fognak egymás után következni, az egészet megbízható módon sorsoltuk ki. Az első történet megjelenésének időpontja pedig nem mást, mint 2017 JANUÁR ELSEJE!

A történeteket pedig itt tudjátok megnézni: xxxxxx

  Így utólag szeretnék nektek Boldog Karácsonyt és Kellemes Újévet kívánni! Jövőre találkozunk! ;)

Fagyöngy || MARKSUNG

   A helyiséget kellemes hangulat járta át. Aranyszínű égők villogtak a karácsonyfa díszeire, ahogy körbeölelték a fenyő ágait. A háttérben halkan szólt valamiféle kétezres évekbeli karácsonyi lemez, miközben a tizenhat fiú egy családként ette az ünnepi menüt.

   Egy pillanatig Jisung kellemes kuncogása uralta a teret, de azt hamar elnyomta a többiek hangos nevetése. Hosszú idők óta ez volt az első alkalom, hogy ilyen jól érezték magukat egymás társaságában.

   A vacsora alatt mindent áttárgyaltak; jövőbeli terveket és múltbeli sérelmeket egyaránt. Csupán Jisung volt az, aki végig csöndben hallgatta a többieket. Ő volt a legfiatalabb, rá mindig különösképpen figyeltek. Sosem bántódott meg, és sosem bántott meg senkit. S a jövőre nézve sem voltak nagy tervei. Csak továbbra is ennek a kellemes családnak a tagja akart lenni, s velük nevetni, pont úgy, mint ahogy akkor tette.

   Észre sem vette, hogy Mark a szeme sarkából minden egyes rezzenését figyeli. Szeretett elveszni a fiatalabb gyermeki szépségében, ahogy mosolyakor szemei cérnavékonyságúra szőkülnek, s előbukkanak fehér fogai.  Sosem állt különösebben közel Jisunghoz, de ennek ellenére is sikerült felkeltenie az érdeklődését. Úgy érezte gondoskodnia kell róla, mint ahogy azt egy jó báty csinálja.

   A vacsora végeztével Jisung egyből ugrott a tányérokért, hogy azokat a konyhába vigye. Kicsit bénázott, nem volt könnyű tizenhat tányért egybe rakni, majd azt kézben kivinni. Természetesen senki sem szúrta ki a szerencsétlenkedő fiút, el voltak foglalva a tévében éppen műsorban lévő komédiával. Egyedül Mark volt az, aki odapattant a fiatalabbhoz, amikor az majdnem leejtett mindent.

   – Óvatosabban! –szólt rá riadtan, mire Jisung arcára fintor szökött.

– Próbálj meg te egyedül elbírni ennyi tányért! – szólt vissza kötekedve. Valahogy nem jutott el hozzá a mondatba rejtett apró aggodalom.

   Mark, kérdés nélkül vette el tőle több mint a felét, majd előre indult. Átlépve a konyha küszöbén, kiszúrta a szemöldökfára erősített apró leveleket. Sejtelmes mosolyra húzva ajkait rakta le a tányérokat a pultra, majd fordult Jisung felé, aki még éppen csak akkor készült belépni a helyiségbe.

   Két nagy lépéssel előtte termet, ezzel elzárva az útját. A fiatalabb felhúzott szemöldökkel nézett fel Markra, aki ezt a pillanatot kihasználva gyors puszit nyomott arcára.

  – Fagyöngy! – felelte egyféle okként, miközben az említett tárgy irányába mutatott. Jisung kipirult orcával vizslatta az idősebet, bele akart kötni, vagy még egyszer számon kérni, de torkán akadtak a szavakat.

   Mark borzasztóan aranyosnak tartotta ezt a kislányos zavart, de nem csodálhatta sokáig. Még azelőtt eliszkolt Jisung vékony alakja mellett, hogy az bármit is mondhatott volna.

   – Minek örülsz ennyire? – szólt hozzá Haechan, amikor meglátta Mark tejbetök módjára mosolygó ábrázatát, aki erre csak megrántotta vállait.

   – Karácsony van, és mindenki itt, ennek hogy nem lehet örülni?  – válaszolt barátjának, de közben, szokásához híven szeme sarkából figyelte a helyiségbe belépő fiatalabbat, ahogy még mindig megilletődve ült le Chenle mellé. 

Csalafintaság || EDKEY

   Edward fáradtan fetrengett elnyűtt pólójában ágyában, ezzel összegyűrve a paplant, aminek bevetésével annyit szenvedett még reggel. Habár egy igényes embernek próbálta mutatni magát, annak, aki jobban ismerte le sem tudta volna tagadni mennyire szétszórt és trehány alak is tud lenni ő valójában.

   Teljesen befoglalta az egész matracot, alig hagyva szabad helyet maga mellett. Még akkor sem húzta össze magát kisebbre, amikor párja belépett a helyiségbe. Szemét forgatva nézett végig a kényelmeskedő Edwardon, majd fintorogva ódaszólt neki.

– Ya! Most széttúrtál mindent! – a szürkéshajú tag semmit sem reagált, nyöszörögve fordította oldalra a fejét, szorosan összeszorítva pilláit. Hosszú napja volt, s a lehető leggyorsabban át akarta adni magát az álmok világának. Jelen pillanatban ez sem érdekelte – az ő szavaival élve –, hogy egy szexisten akarja arrébb lökdösni, mert nem fér be mellé.

   – Komolyan, Edward, menj már arrébb! – Az idősebb kezdett idegessé válni. Nyugodt énjétől szókatlanul erős mozdulatokkal tolta be a sarokba párját, majd még mielőtt az visszahódíthatta volna a szabaddá vált területet, bepattant mellé.

   Ám takaró már nem jutott neki, Edward teljesen maga alá gyűrte, s nem úgy nézett ki, mint akinek kedve lenne megmozdulni, csak hogy odaadja. Kibum egy ideig nézte a sötétben a fiatalabb tarkóját, majd huncut mosolyra görbültek ajkai, ahogy eszébe jutott egy csalafinta terv.

   Lassan karolta át Edwardot, miközben közelebb vonta magához. A fiatalabb szinte már reflexből simított Kibum karjára, s kezdett el játszadozni bőrével. Nyert ügyem van! – gondolta egyből.

   Elkezdte apró puszikkal hinteni Edward nyakát, felfelé haladva egészen a füle tövéig. Majd ott váratlanul beleharapott annak cimpájába. A fiatalabb teljesen meghökkenve pördült másik oldalára, hogy szembe kerülhessen támadójával. Kérdő pillantással kereste párja fekete íriszeit, de a sötétben nem látott semmit az ablakon át beszűrődő hold fényén kívül.

   – Hyung, ezt miért csináltad, nagyon fáradt vagyok! – nyüszített fel halkan, de ignorálva lett. Kibum egyszerűen átnyúlt dereka felett, s magukra terítette a takarót, ezzel végre meleget adva átfagyott lábainak.

– Ne is álmodozz, csak szimplán olyan vagy, mint egy rossz kölyökkutya. – szólt vissza keményen az idősebb, mintha haragudna, de gyengéd mozdulatai az ellenkezőjét mutatták.

   A lehető legközelebb húzta magához Edwardot, majd arcát mellkasába fúrva hagyta, hogy az álom a szemére jöjjön. Vagyis várta volna, ha párja nem alszik be két másodpercen belül, s terül el öntudatlanul az ágyban, újra elvéve tőle minden helyet. 

.-*-.

Edward Avila egy Amerikában született youtuber, aki jelenleg Szüulban él, és ott csinálja az angol nyelvű videóit, beauty és lifestyle stílusban. Igazából Wonho az óriási kedvence, de mielőtt ezt én tudtam volna nagyon nagyon shippeltem Key-vel, szóval muszáj volt ezt megírnom miattuk. :D

Mint egy kődarab || DOTEN

   Lágy érintések, sötétben susmogott szerelmes szavak, elcsent, apró csókok. Ezek voltak azok, amelyekkel Ten próbálta magára vonni párja figyelmét. Sikertelenül.

   Hiába bújt az idősebb mellkasához, majd hajolt füléhez, hogy kéjenc dolgokat suttoghasson bele, miközben puszikkal hintette fedetlen, porcelánbőrű nyakát. Nem vált be.

   Doyoung a reggeli veszekedésük óta olyan volt, mint egy kődarab. Kemény és rideg. Már talán saját magának is fájt ennyire nemtörődömnek lennie, de túl makacs volt ahhoz, hogy beadja a derekát. Azzal, hogy Ten leszólta konyhai késségeit, meg a főztjét, vérig sértette. Többre vágyott egyszerű bocsánatkérésnél, s erőltetett békítő csókoknál.

  Szemei csakis a televízió képernyőjét bámulták, habár azzal nem is foglalkozott, milyen adás is megy. Még így, dühösen is csak a próbálkozó Tenben gyönyörködött szeme sarkából. S pont emiatt sikerült elkapnia a fiatalabb kezeit, amikor az váratlan mozdulattal el akarta dönteni a kanapén.

   – Ahj, basszus Doyoung! – szólalt meg hangosan, nyávogva Ten. – Ezerszer elmondtam, hogy bocsánat, amiért kritizáltam a reggelidet, amit nekem készítettél, meg hogy gyerekes voltam. Mit akarsz még, egész hátra levő életemben ignorálni fogsz? – kicsordult belőle minden a felgyülemlett feszültséggel együtt. Borzasztóan bosszantotta, hogy nem érhet hozzá az idősebbhez, amikor csak akar, s nem úgy, ahogy akar.

   – Mond őszintén! – Doyoung követelőzően pillantott a sötét íriszekbe.

– Őszinte voltam! Bocsánat, hogy azt mondtam az omlettedre, hogy olyan, mintha még félig élne!

   Ten nem szokott ilyen vehemenciával küzdeni dolgokért. Doyoung szentül hitte, hogy ennek a vége is a fiatalabb besértődése lesz, amiért meg neki kell majd kiengesztelnie. Ten kihasználta párja ebből fakadó ledöbbenését, a szokottnál erősebben mart annak ajkaira. Doyoungnak még csak ideje sem volt ellenkezni, de igazából már nem is akart. Elfogadta, ennél tovább nem tarthatja fent a ridegség álcáját. Tent vékony derekánál fogva húzta ölébe, miközben egy pillanatra sem szakította meg a köztük lévő távolságot. Csak a levegőhiány volt az, ami véget vetett az idilli pillanatuknak.

   – Roppant erőszakos vagy, ugye tudod? – vonta fel fél szemöldökét, ahogy a fiatalabb teljes kényelembe helyezte magát lábai között.

– Te meg roppant kitartó. – orrukat összeérintve lopott még egy csókot szerelmétől. Majd még egyet, s még egyet, míg nem kettejük sóhajai, s kéjes nyögéseik el nem nyomták  a tévéből szóló dráma zajait. 

Orosz Rulett || EPILÓGUS || svt & bts

EZ EGY FORDÍTÁS!

AZ EREDETI ÍRÓ n-city

   No.5 , bocsánat, most már csak Taehyung egy ezüst ajtó előtt állt.

   „Ez lenne a menyország?” – gondolta. Tudta, hogy meghalt, hallotta még, ahogy saját fegyvere elsül.

   A kapu lassan kinyílt előtte. Határozatlanul lépett be a fehér falú helyiségbe. Összerezzent, amikor az ajtó becsukódott mögötte.

   „Taehyung?” – ismerős hang szólt neki. Jungkook. Taehyung a hang irányába fordult, s megpillantotta legjobb barátja alakját. Jobban nézett ki, mint valaha, vidám mosoly volt arcán, s rajta fehér ruha. Csak a piros folt a halántékánál rondította el.

   A fiatalabb szemeibe könnyek gyűltek, s gyorsan ölelésébe zárta az idősebbet.

   „Taehyung, én annyira sajnálom! Én-” – Taehyung ajkait a övéire nyomta. Ez volt a csók, amelyre mindketten hosszú idők óta vártak.

   „Nincs mit sajnálnod.” – ölelte magához Jungkookot. „ Itt vagyok, és szeretlek.”

Orosz rulett || KILENCEDIK KÖR || svt & bts

EZ EGY FORDÍTÁS

AZ EREDETI ÍRÓ n-city

   Csönd volt a szobában. A két életben maradt nem beszélt egymással. Maguk elé meredtek és gondolkoztak. Életben akarnak maradni, vagy inkább haljanak meg? Az összes szerettük elhagyta őket, így már nem olyan szép a győzelem.

   No.5 szemeibe könnyek jelentek meg. A játék kezdete óta most először mutatta ki gyengeségeit. Jeonghan és Junhui, ez a két barátja jelentett számára mindent. És most már ők sem voltak vele. Van így értelme élni? Nem volt elég biztos magában, hogy választ adjon rá.

   No.9 volt most az erősebb kettejük közül. Mióta Jungkook meghalt, olyan volt mint egy sírós baba, most mégis egy férfit láthattunk. Megváltozott. Már nem akart meghalni, nem a depresszió irányította. Élni akart. Élni akart Jungkookért, akit szeretett.

   „ Mit gondolsz?” – szólalt meg No.5 gyenge hangon.

   „ Miről?” – pillantott No.9 a másik irányába.

   „ Te depressziós vagy, ugye?” – túl természetesen hangzott ez így kimondva. „ Még mindig meg akarsz halni?”

  „ Én…” – Taehyung elbizonytalanodott. Tényleg élni akar? Ha meghal, akkor talán találkozhat Jungkookkal. De vajon a mennybe kerül? Túl kockázatos. „Én é­­­–” -lni akarok.

  „ Fiúk!” ­– kiáltott végig a szobán Wei mester. „ kezdődjön az utolsó kör!”

   A két fiú lassan felállt a kőrbe, s utoljára egymásra pillantottak. Nem féltek, nem is akartak semmit. Hagyták, hogy az történjen, aminek történnie kell.

   Wei mester munkásai odaadták nekik a két revolvert, s az egy-egy töltényt. Rutinosan helyezték a töltényt a tárba, majd pörgették meg azt.

   „Helyezzétek a revolvert a fejetekhez, s húzzátok meg a ravaszt, ha a lámpa felkapcsolódik!”

Eközben

   A másik szobában mind a húsz ember, akik tétet tettek, összegyűltek. Minhyuk és Wonho játékosai álltak most a körben, a többiek csak figyelték az eseményeket.

   A lámpa felkapcsolódott.

   Csönd volt az egész szobában. Mind a húszan lefagytak. Nem tudták mit kéne tenniük.

   Két test feküdt a padlón. S mindkettő halott volt.

   Az összes pénz elveszett. 

Orosz rulett || NYOLCADIK KÖR || svt & bts

EZ EGY FORDÍTÁS!

AZ EREDETI ÍRÓ n-city

   „Fiúk! Gyertek ide, és kezdjük a nyolcadik kört gyorsan!” mondta Wei mester korábban a vártnál.

A maradék öt fiú magabiztosan pillantott a többiekre. Nyerni akartak, és azt akarták, hogy a többiek meghaljanak.

   Amint felálltak a körbe, Wei mester segítői odaadták nekik a revolvereket és az egy töltényt.

   Mindannyian normálisan álltak, mintha ez átlagos dolog lenne, s megpörgették a tárat.

   „Én fogok nyerni, barmok.” mondta No.9 és mosolygott Ő nagyon magabiztos volt, annak ellenére, hogy korábban egy sírós baba volt.

   „Helyezzétek a revolvereket a fejetekhez, és húzzátok meg a ravaszt, ha a lámpa felkapcsolódik!” kiáltotta Wei mester, talán utoljára.

   A lámpa felkapcsolódott, és ketten az öt fiúból túlélték. Ez azt jelenti, hogy az utolsó kör egy órán belül megtörténik.

   „Wow” mondta az egyikük.

   És azok, akik No.13-ra 14-re és 19-re fogadtak sokkolódva néztek körbe. 

Orosz rulett || HETEDIK KÖR || svt & bts

EZ EGY FORDÍTÁS

AZ EREDETI ÍRÓ n-city

   Miután a nyolc fiú lelépett, csend borult a szobára. Senki sem beszélt senkivel. Mivel a vég közeledik. Vagy ez lesz az utolsó kör, bár akkor hét fiúnak kell meghalnia, de senki sem tudhatja mi történhet.

   Sokan, még Wei mester sem értette No.9 hogyan élte túl a hetedik körig. Ő csak egy sírós baba volt, akinek még mindig mentális bajai voltak, mióta legjobb barátja meghalt. Ez egy rejtély volt mindenkinek. Nem találták a választ a kérdésre.

   No.9 zavaróan csöndes volt. Csak egy pontot nézett, valamin gondolkodott. Amikor leakartad olvasni a szájáról, amit mond, mindig azt érthetted „Jungkook”. Csak Wei mester tudta pontosan ki volt Jungkook. A többiek, No.1-et leszámítva csak No.16-nak ismerték.

   Senki sem csinált semmit, szóval nincs mit elmondanom róluk. Még Wei mester is nagyon fáradt volt. Szóval beszélek az emberekről, akik pénzt tettek rájuk.

   De ők is csöndesek voltak.

   Wei mesternek el kellett kezdenie a következő kört, már majdnem elaludtak.

   „Fiúk!” végre kihívta a nyolc fiút. „Egy kicsit fáradt vagyok, szóval kezdjük a nyolcadik kört egy kicsit korábban a szokásosnál.”

   A fiúk lassan a szobába sétáltak, és felálltak a kőrbe.

   „Adjátok oda nekik a revolvereket és a töltényeket!” mondta Wei mester azoknak, akik neki dolgoztak.

   Oda adták nekik a revolvereket az egy tölténnyel.

   „Rakjátok a töltényt a revolverbe!”

   A nyolc fiú már nem félt attól, hogy kinyírják saját magukat. Úgy nézett ki, mintha nem lenne lelkük többé. Még No.9-es sem félt.

   „Tekerjétek meg a tárat!”

    Megtekerték

   „Helyezzétek a revolvert a fejetekhez, és amikor a lámpa felkapcsolódik húzzátok meg a ravaszt!” kiáltotta Wei mester.

   

   Unottan néztek a lámpára, s mikor az felkapcsolódott meghúzták a ravaszt.

   „Mi volt a nevük?” No.13 kérdezte miközben a hallott testekre bámult.

   „Boo Seungkwan és Jung Hoseok”

Orosz rulett || HATODIK KÖR || svt & bts

EZ EGY FORDÍTÁS

AZ EREDETI ÍRÓ n-city

    Jungkook végig Taehyungot nézte. Úgy sírt, mint aki még mindig él. Nme láthatták egymást, De Jungkook csak azért is megölelte Taehyungot. Jungkook csak szimplán szerette őt. És most, nem lehettek együtt ezen a földön. Taehyung próbált normálisan viselkedni, de néha lehetett hallani, ahogy sír. Ez történt egy órája, nem lehet ilyen gyorsan vége. Ez szinte lehetetlen.

    És hogy No.7 is halott, legjobb barátja No.3 is egy kicsit szomorú volt. De a két harmada a gag triónak felvidította. És ebben a pillanatban No.5 őket nézte. No.5 egyedül most egyedül volt, remélte, Jeonghan és Junhui nézik őt, a legjobb barátjukat. Mi van, ha ő is meghal a következő körben? Arra várt, hogy Wei mester kiáltson nekik, hogy jöjjenek.

   No. 13 és No. 19 beszélgettek. Ez egy csoda volt, mivel igazán senki sem vette észre No.3 –at No.19 előtt. No. 13 elég menő volt, úgy őszintén, és még cuki is. Csak hát túlságosan… alacsony volt. De ez nem egy fontos információ No.13-ról.

    No.1 Taehyungot ölelte, úgy mint Jungkook (bár ezt senki nem látta), és próbálta felvidítani. Persze, Taehyung boldog volt, hogy valaki van mellette és meghallgatja a problémáit. De Jungkook volt a legjobb barátja, őt senki sem tudja helyettesíteni.

    „Ő néz téged. Szeret. Mindig is szeretet.” mondta neki Seokjin. Az égre nézett és egy ’nagyon sajnálom Jungkook’-ot suttogott. „Nincs baj” Mondta Jungkook, bár tudta nem hallhatja.

    „Mi? Tényleg így érted?„ mondta Taehyung.

    „Igen, tényleg szeret. Csak te nem láttad meg” Seokjin a füleibe suttogta.

    És ez volt az a pillanat, amikor Taehyung felkiáltott miközben sírni kezdett. A többiek zavarodottan nézték.

    „Fiúk, gyertek ide! Talán aki sír, az fog meghalni!” kiáltotta Wei mester a másik szobából. „A következő kör kezdődik!”

   A fiúk újra a kőrbe sétáltak. Néhány fiú teste remegett. Ugyan azt a rutint csinálták, amit mindig.

   „Helyezzétek a revolvert a fejetekhez és mikor a lámpa felkapcsolódik, húzzátok meg a ravaszt!” kiáltott végig a szobán Wei mester.

   Vártak és ki be lélegeztek az utolsó pillanatban, amikor a lámpa felkapcsolódott. Mindenki meghúzta a ravaszt és…. basszus… a két fiú, akire a legtöbb pénzt rakták meghalt.

   No.1 és No.20 halott.

   „Shit” Kuhn és Jinhoo bosszankodott. 

Gonosz kagyló || VERKWAN

   Hansol aggódó tekintettel ült az idősebb mellett, miközben az orvos a talpán lévő vágást tisztította ki. A strandolást mindketten jó programnak tartották, s miután már épp eléggé rongyosra áztatták magukat a vízben, kifeküdtek a partra napozni egy kicsit. Seungkwannak itt jutott eszébe az a csodálatos ötlet, hogy nekik – kettejüknek – be kéne állniuk a többi ember közé, egy strandröplabda meccsre.

   Ezzel valójában nem is volt semmi baj, Seungkwan amilyen bénának tűnt elsőre, végül olyan jó volt, s Vernonnal sorra szerezték a pontokat a lecsapásaikkal. Igazán közel voltak ahhoz, hogy megszerezzék a nap röplabdásának járó címet, ám a legutolsó feladást a fiatalabbik egy kicsit messzebbre adta, mint ahogy azt kellett volna, így Seungkwannak kijjebbről kellett ugrania, de a leérkezés nem épp úgy sikerült, ahogy tervezte. Történetesen sikerült belelépnie egy partra vetett kagylóba, s így történt, hogy egy húsz perccel később a strand orvosánál kötöttek ki.

   Vernon már nagyon ideges volt, amikor az orvos még egy réteg gézt tekert barátja lábára, akinek ettől csak még fehérebb lett az arca. Tisztában volt vele, hogy a szabad mozgás megvonása számára akár végzetes is lehet.

   – Köszönjük szépen. – a fiatalabbik köszönte meg az ellátást, mivel Seungkwan teljesen immunissá vált a külső hatásokra. Olyasféle sokk alá került, ami nála roppant ijesztő hatást keltett; nyugodtan ült, csöndben.

   Miután az orvos magukra hagyta őket, Hansol derekánál fogva enyhén arrébb tolta az idősebbet, hogy mellé férjen a kivizsgáló ágyon. Seungie viszont erre az amúgy számára érzékeny érintésre sem reagált semmit, amitől kicsit csalódottan érezte magát. Mintha egy hülye kagyló miatt elvesztette volna a varázsát, amivel anno elcsábította őt.

   – Ha megcsókollak, akkor jobban leszel? – tette fel félénken a kérdést az idősebbnek, aki pár másodperccel később határozott bólogatásba kezdett. Több sem kellett Vernonnak, állánál fogva fordította felé párját, majd egy apró csókot hintett ajkaira, amit már készségesen viszonoztak neki. 

Orosz rulett || ÖTÖDIK KÖR || svt & bts

EZ EGY FORDÍTÁS

AZ EREDETI ÍRÓ n-city  

 Jeonghan és Seungcheol nyugodtan beszélgettek a szobában.

   „Szerinted No.10 megérdemelte a halált?” kérdezte halkan, No.6. „Sok pénzt nyert már.”

   „ Azt mondják a szép mosolya mögött, belül romlott volt.” válaszolt No.5

   „Ezek szerint a pokolba kerülhetett.” Jeonghan fáradtan sóhajtott, majd eldőlt az ágyán.

   Eközben.

   No.9 még mindig barátja miatt szenvedett. Persze hogy ezt tette, hisz csupán kettő vagy három órája történt. Csendben sírt és megint, No.20 odament hozzá.

   „Hagyd abba a picsogást. Miért játszik egy gyenge fiú egy ilyen játékot?” akadt fent no.20 a sírásán.

   „Neked t-támogatnod kéne engem. Idősebb vagyok nálad, te kis pisis.” mondta Taehyung.

   „No.13 alacsonyabb nálam.” bólintott Chan. „És te nem tudhatod hány éves is vagyok.”

   „Te vagy az orosz rulett történelmében a legfiatalabb játékos, mindenki, aki egy kicsit is informálódik az orosz rulettel kapcsolatban, talál infókat rólad.” mondta No.9

   „Oké.” válaszolta. „Akkor csak hagyd abba a sírást, végre.”

   Taehyung bólintott, majd a fiatalabb vissza sétált az ágyához.

   „Micsoda lúzer.” mondta váratlanul No.19.

   No.19 mindig is csöndes volt, emiatt nem gondoskodott róla senki sem. Szerintem a többiek nem nagyon tudták, hogy No.19 is ott van.

   „Igen, az.” lehet, hogy csak kiszaladt a száján. „Úgy hallottam azért van itt, mert meg akar halni.”

   „Az aki a legjobban akar veszteni és meghalni, az a legesélyesebb a győzelemre.” mondta No.19. „Leszámítva a srácot a 10:10-es szemekkel.”

   No.20 tudta, amit No.19 mondott neki, és igaznak is gondolhatta. Chan mindig hallotta, hogy az orosz rulettben az öngyilkos hajlamúak nyernek a legtöbbet.

   Chan No.9 írányába tekintett, és magában motyogott. „Te fogsz nyerni, No.9, ebben biztos vagyok.” a csöndben senki sem hallhatta, amit Chan magának magyarázott.

   Eközben a gazdag férfiak, akik fogadtak a húsz, most már tizenhárom fiúra, rendkívül dühösek voltak.

   „Én még mindig játékban vagyok, Kibaszottul No.1 fog nyerni.” mondta Kuhn.

   „Nem fiúk, az én srácom, No.19 fog nyerni.” mondta Jooheon.

   „Megfogjátok látni srácok. No.9 fog nyerni.” mondta Kihyun.

   „Fiúk! Gyertek a körbe. Az ötödik kör hamarosan kezdetét veszi!” kiáltotta váratlanul Wei mester.

   A tizenhárom fiú és az összes, aki fogadott, a szobába mentek. A tizenhárom srác a körbe sétáltak, míg a többiek ezen kívül foglaltak helyet. Wei mester munkásai oda adták nekik a revolvereket.

   „Helyezzétek a revolvereket a fejetekhez, és amikor a lámpa felkapcsolódik, húzzátok meg a ravaszt!” kiáltotta keresztül a szobán Wei mester.

   Mindannyian izgatottak voltak, s az összes szív gyorsan dobbant. Páran nem is tudtak levegőt venni. Mindenki a lámpákat bámulta izgatottan. Váratlanul felkapcsolódtak, majd egy csomó holt testet láthattunk a földre rogyni.

   No.4, No.6, No.7 és No.17, mind meghaltak. 

Orosz rulett || NEGYEDIK KÖR || svt & bts

EZ A TÖRTÉNET EGY FORDÍTÁS

AZ EREDETI ÍRÓ n-city

   Taehyung le volt sokkolódva. A legjobb barátja meghalt. Az, aki folyton az oldalán volt, nem számít mikor vagy miért, halott.

   Taehyung fél órája sírt, és nem tudta abba hagyni. A kép, melyen Jungkook a padlón fekszik... halott.  Ahogy nem tudott mozdulni. Jungkook Taehyungra mosolygott, mielőtt meghalt.

   „Tudta, hogy meghalhat.” motyogta Taehyung a fiúnak.

   „Hello? Jól vagy?” egy fiatal srác sétált felé. Ez volt No. 20.

   „Igen, igen.” sziszegte.

   Taehyung nem tudta elég gyorsan venni a levegőt. „Nem kell beszélgetned, ha ez nehéz neked.” No. 20 ál-mosolygott.

   Chan tudta, Taehyung elvesztette az embert, aki oly’ fontos volt neki. Talán, Chan csendes volt, de tudott mindenről. Arról, hogy Jungkook szerette Taehyungot.

   Eközben

   „Nem tudom elhinni, hogy Junhui meghalt.” No.6 mondta a legjobb barátjának. „Nem érdemelte meg eléggé.”

   „Rendben lesz a mennyben.” No.5 ál-mosolygott. „Szükségünk van a pénzre, most nem lehetünk gyengék, Jeonghan. Most nem.”

   Jeonghan bólintott, tudta, Jungui halott. Mit fog tenni, ha ő hal meg? A mennybe vagy a pokolba kerül vajon? Vagy talán egy második életet fog kapni?

   Jeonghan mélyen belélegzett, majd lassan kiengedte és Seungcheolra tekintett.

   „És mi van No.2-vel? Aki szintén meghalt? Voltak barátai?” kérdezte Jeonghan.

   „Nem voltak, szegény fiú.”

   Ezután a mondat után, mindketten nagy röhögést hallottak a terem másik feléből.

   „Oh, szent—Lettek barátaik?” kérdezte Seungcheol, inkább magától.

   Dühösen tekintett Seokminre, Seungkwanra, Hoseokra és Jiminre. Nem tudta a nevüket.

   A nagy nevetések tán, csönd telepedett a szobára. Senki sem beszélgetett, és senki sem tudta miért.

   Kiélvezték a csendet, míg valaki meg nem tört. „Én fogom megnyerni ezt a játékot, barmok.”

   Ez No.4 volt, akiről beszéltem.

   „É-én fogok nyerni.”

   Namjoon kinevette Taehyungot. „Túl gyenge vagy, sosem fogtad a revolvert rendesen.”

   „Nyerni fogok, Jungkookért.”

   „Fiúk! Ne szívjátok egymás vérét! Inkább gyertek a kőrbe!” kiáltotta Wei mester a többieknek.

   A csönd újra körbe járta őket, míg mindannyian lassan a szobába sétáltak, s megálltak a kőrben.

   Megcsinálták a rutint, amit minden alkalommal megtettek, s vártak arra, hogy Wei mester beszéljen.

   „Kérlek emeljétek a revolvert a fejetekhez, és mikor a lámpa felvillan, húzzátok meg a ravaszt!” kiáltotta.

   Vártak, s mikor a lámpa felkapcsolódott, meghúzták a ravaszt, mint ahogy Wei mester azt mondta.

   „Végre, ez a seggarc meghalt.” mondta Chan miközben Joshua halott testére nézett.

Orosz rulett || HARMADIK KÖR || svt & bts

   EZ EGY FORDÍTÁS

AZ EREDETI ÍRÓ n-city

  „Szerintem ma meghalok.” – mondta Taehyung Jungkooknak. Válaszként csak bólintott.

   „Ne halj meg!” – motyogta Jungkook, inkább magának, mint legjobb barátjának.

   „Mi a baj, Kookie?” – pillantott rá Taehyung könnyekkel a szemében. „Mond el. Akkor már nem tudod, ha túl késő.

   „Már késő.” – egy csepp könny legördült Jungkook szeméből.

   Ki kellett volna tálalnia Taehyugnak az érzéseivel kapcsolatban, mielőtt depresszióba esik. Az boldoggá tette volna. Utálta magát, amiért túl gyenge.

   „Te nagyon erős vagy, Kookie. De mindenkinek van egy gyenge oldala.”

   Ezalatt az idő alatt, Mingyu előszőr beszélgetett Joshuával. „ Hé, ne add fel magad a hiba miatt, hogy megölted Wonwoot. Nem te tetted.” – mondta Joshua neki, miközben őt nézte, akinek könnyek gyűltek szemébe.

   „Kurvára megtettem. Azt mondtam magamnak meg kéne halnia. Mi sosem mondtuk senkinek, de párkapcsolatban voltunk. Vagy még mindig vagyunk.” – Mingyu szipogott.

   „És most már túl késő van, hogy elmondjam neki; bocsánat.”

   „Ne add fel magad emiatt. Ő még mindig szeret, és te is szereted.”

   „Ő KIBASZOTTUL MEGHALT! Ez olyan, mint a szakítás csak rosszabb!” – kiáltotta. „Meg akarok halni most rögtön!”

   „Csak nézd a jót benne. A következő kőr öt perc múlva kezdődik.” – próbálkozott Joshua a felvillanyozásával.

   „Szükségem van rád, Wonwoo…” – Mingyu az ég felé pillantott. „Sajnálom. Öt perc múlva már ott leszek.”

   „Hoseok! A következő kőr öt perc múlva kezdődik!” – kiáltott Jimin a barátjának, de a többiek is hallhatták.

   „Igen, fiúk! Gyertek Wei mesterhez!” – kiáltott Wei a szobából, s nevetett.

   A fiúk megálltak a körben, úgy mint az előző két alkalommal.

   Megcsinálták a rutint, amit eddig is.

   „Helyezzétek a revolvereket a fejetekhez, és amikor a lámpa felkapcsolódik, húzzátok meg a ravaszt!” – kiáltott keresztül Wei mester a szobán.

   Mindegyik fiú várt a lámpa felkapcsolódására. Hirtelen felvillant, és mindannyian meghúzták a ravaszt.

   „Megkapta, amit akart.” – Joshua magában vigyorgott, miközben Mingyu halott testét figyelte.

   És Taehyung is félig a padlón volt, de nem azért mert ő is meghalt volna.

   A legjobb barátja halt meg.

   Nem tudta levenni szemét Jungkook halott testéről, ami a padlón hevert.

   „Miért te haltál meg? Miért nem én? – motyogta magának Taehyung.

   „No.9, go away” – Wei egyik munkása megragadta a vállait, s kilökte a szobából.

   Mindenki Taehyungot figyelte, s nem nagyon vették észre hogy No.10 és No.2 is halott.