Orosz rulett || NEGYEDIK KÖR || svt & bts

EZ A TÖRTÉNET EGY FORDÍTÁS

AZ EREDETI ÍRÓ n-city

   Taehyung le volt sokkolódva. A legjobb barátja meghalt. Az, aki folyton az oldalán volt, nem számít mikor vagy miért, halott.

   Taehyung fél órája sírt, és nem tudta abba hagyni. A kép, melyen Jungkook a padlón fekszik... halott.  Ahogy nem tudott mozdulni. Jungkook Taehyungra mosolygott, mielőtt meghalt.

   „Tudta, hogy meghalhat.” motyogta Taehyung a fiúnak.

   „Hello? Jól vagy?” egy fiatal srác sétált felé. Ez volt No. 20.

   „Igen, igen.” sziszegte.

   Taehyung nem tudta elég gyorsan venni a levegőt. „Nem kell beszélgetned, ha ez nehéz neked.” No. 20 ál-mosolygott.

   Chan tudta, Taehyung elvesztette az embert, aki oly’ fontos volt neki. Talán, Chan csendes volt, de tudott mindenről. Arról, hogy Jungkook szerette Taehyungot.

   Eközben

   „Nem tudom elhinni, hogy Junhui meghalt.” No.6 mondta a legjobb barátjának. „Nem érdemelte meg eléggé.”

   „Rendben lesz a mennyben.” No.5 ál-mosolygott. „Szükségünk van a pénzre, most nem lehetünk gyengék, Jeonghan. Most nem.”

   Jeonghan bólintott, tudta, Jungui halott. Mit fog tenni, ha ő hal meg? A mennybe vagy a pokolba kerül vajon? Vagy talán egy második életet fog kapni?

   Jeonghan mélyen belélegzett, majd lassan kiengedte és Seungcheolra tekintett.

   „És mi van No.2-vel? Aki szintén meghalt? Voltak barátai?” kérdezte Jeonghan.

   „Nem voltak, szegény fiú.”

   Ezután a mondat után, mindketten nagy röhögést hallottak a terem másik feléből.

   „Oh, szent—Lettek barátaik?” kérdezte Seungcheol, inkább magától.

   Dühösen tekintett Seokminre, Seungkwanra, Hoseokra és Jiminre. Nem tudta a nevüket.

   A nagy nevetések tán, csönd telepedett a szobára. Senki sem beszélgetett, és senki sem tudta miért.

   Kiélvezték a csendet, míg valaki meg nem tört. „Én fogom megnyerni ezt a játékot, barmok.”

   Ez No.4 volt, akiről beszéltem.

   „É-én fogok nyerni.”

   Namjoon kinevette Taehyungot. „Túl gyenge vagy, sosem fogtad a revolvert rendesen.”

   „Nyerni fogok, Jungkookért.”

   „Fiúk! Ne szívjátok egymás vérét! Inkább gyertek a kőrbe!” kiáltotta Wei mester a többieknek.

   A csönd újra körbe járta őket, míg mindannyian lassan a szobába sétáltak, s megálltak a kőrben.

   Megcsinálták a rutint, amit minden alkalommal megtettek, s vártak arra, hogy Wei mester beszéljen.

   „Kérlek emeljétek a revolvert a fejetekhez, és mikor a lámpa felvillan, húzzátok meg a ravaszt!” kiáltotta.

   Vártak, s mikor a lámpa felkapcsolódott, meghúzták a ravaszt, mint ahogy Wei mester azt mondta.

   „Végre, ez a seggarc meghalt.” mondta Chan miközben Joshua halott testére nézett.