Orosz rulett || KILENCEDIK KÖR || svt & bts

EZ EGY FORDÍTÁS

AZ EREDETI ÍRÓ n-city

   Csönd volt a szobában. A két életben maradt nem beszélt egymással. Maguk elé meredtek és gondolkoztak. Életben akarnak maradni, vagy inkább haljanak meg? Az összes szerettük elhagyta őket, így már nem olyan szép a győzelem.

   No.5 szemeibe könnyek jelentek meg. A játék kezdete óta most először mutatta ki gyengeségeit. Jeonghan és Junhui, ez a két barátja jelentett számára mindent. És most már ők sem voltak vele. Van így értelme élni? Nem volt elég biztos magában, hogy választ adjon rá.

   No.9 volt most az erősebb kettejük közül. Mióta Jungkook meghalt, olyan volt mint egy sírós baba, most mégis egy férfit láthattunk. Megváltozott. Már nem akart meghalni, nem a depresszió irányította. Élni akart. Élni akart Jungkookért, akit szeretett.

   „ Mit gondolsz?” – szólalt meg No.5 gyenge hangon.

   „ Miről?” – pillantott No.9 a másik irányába.

   „ Te depressziós vagy, ugye?” – túl természetesen hangzott ez így kimondva. „ Még mindig meg akarsz halni?”

  „ Én…” – Taehyung elbizonytalanodott. Tényleg élni akar? Ha meghal, akkor talán találkozhat Jungkookkal. De vajon a mennybe kerül? Túl kockázatos. „Én é­­­–” -lni akarok.

  „ Fiúk!” ­– kiáltott végig a szobán Wei mester. „ kezdődjön az utolsó kör!”

   A két fiú lassan felállt a kőrbe, s utoljára egymásra pillantottak. Nem féltek, nem is akartak semmit. Hagyták, hogy az történjen, aminek történnie kell.

   Wei mester munkásai odaadták nekik a két revolvert, s az egy-egy töltényt. Rutinosan helyezték a töltényt a tárba, majd pörgették meg azt.

   „Helyezzétek a revolvert a fejetekhez, s húzzátok meg a ravaszt, ha a lámpa felkapcsolódik!”

Eközben

   A másik szobában mind a húsz ember, akik tétet tettek, összegyűltek. Minhyuk és Wonho játékosai álltak most a körben, a többiek csak figyelték az eseményeket.

   A lámpa felkapcsolódott.

   Csönd volt az egész szobában. Mind a húszan lefagytak. Nem tudták mit kéne tenniük.

   Két test feküdt a padlón. S mindkettő halott volt.

   Az összes pénz elveszett. 

Orosz rulett || NYOLCADIK KÖR || svt & bts

EZ EGY FORDÍTÁS!

AZ EREDETI ÍRÓ n-city

   „Fiúk! Gyertek ide, és kezdjük a nyolcadik kört gyorsan!” mondta Wei mester korábban a vártnál.

A maradék öt fiú magabiztosan pillantott a többiekre. Nyerni akartak, és azt akarták, hogy a többiek meghaljanak.

   Amint felálltak a körbe, Wei mester segítői odaadták nekik a revolvereket és az egy töltényt.

   Mindannyian normálisan álltak, mintha ez átlagos dolog lenne, s megpörgették a tárat.

   „Én fogok nyerni, barmok.” mondta No.9 és mosolygott Ő nagyon magabiztos volt, annak ellenére, hogy korábban egy sírós baba volt.

   „Helyezzétek a revolvereket a fejetekhez, és húzzátok meg a ravaszt, ha a lámpa felkapcsolódik!” kiáltotta Wei mester, talán utoljára.

   A lámpa felkapcsolódott, és ketten az öt fiúból túlélték. Ez azt jelenti, hogy az utolsó kör egy órán belül megtörténik.

   „Wow” mondta az egyikük.

   És azok, akik No.13-ra 14-re és 19-re fogadtak sokkolódva néztek körbe. 

Orosz rulett || HETEDIK KÖR || svt & bts

EZ EGY FORDÍTÁS

AZ EREDETI ÍRÓ n-city

   Miután a nyolc fiú lelépett, csend borult a szobára. Senki sem beszélt senkivel. Mivel a vég közeledik. Vagy ez lesz az utolsó kör, bár akkor hét fiúnak kell meghalnia, de senki sem tudhatja mi történhet.

   Sokan, még Wei mester sem értette No.9 hogyan élte túl a hetedik körig. Ő csak egy sírós baba volt, akinek még mindig mentális bajai voltak, mióta legjobb barátja meghalt. Ez egy rejtély volt mindenkinek. Nem találták a választ a kérdésre.

   No.9 zavaróan csöndes volt. Csak egy pontot nézett, valamin gondolkodott. Amikor leakartad olvasni a szájáról, amit mond, mindig azt érthetted „Jungkook”. Csak Wei mester tudta pontosan ki volt Jungkook. A többiek, No.1-et leszámítva csak No.16-nak ismerték.

   Senki sem csinált semmit, szóval nincs mit elmondanom róluk. Még Wei mester is nagyon fáradt volt. Szóval beszélek az emberekről, akik pénzt tettek rájuk.

   De ők is csöndesek voltak.

   Wei mesternek el kellett kezdenie a következő kört, már majdnem elaludtak.

   „Fiúk!” végre kihívta a nyolc fiút. „Egy kicsit fáradt vagyok, szóval kezdjük a nyolcadik kört egy kicsit korábban a szokásosnál.”

   A fiúk lassan a szobába sétáltak, és felálltak a kőrbe.

   „Adjátok oda nekik a revolvereket és a töltényeket!” mondta Wei mester azoknak, akik neki dolgoztak.

   Oda adták nekik a revolvereket az egy tölténnyel.

   „Rakjátok a töltényt a revolverbe!”

   A nyolc fiú már nem félt attól, hogy kinyírják saját magukat. Úgy nézett ki, mintha nem lenne lelkük többé. Még No.9-es sem félt.

   „Tekerjétek meg a tárat!”

    Megtekerték

   „Helyezzétek a revolvert a fejetekhez, és amikor a lámpa felkapcsolódik húzzátok meg a ravaszt!” kiáltotta Wei mester.

   

   Unottan néztek a lámpára, s mikor az felkapcsolódott meghúzták a ravaszt.

   „Mi volt a nevük?” No.13 kérdezte miközben a hallott testekre bámult.

   „Boo Seungkwan és Jung Hoseok”

Orosz rulett || HATODIK KÖR || svt & bts

EZ EGY FORDÍTÁS

AZ EREDETI ÍRÓ n-city

    Jungkook végig Taehyungot nézte. Úgy sírt, mint aki még mindig él. Nme láthatták egymást, De Jungkook csak azért is megölelte Taehyungot. Jungkook csak szimplán szerette őt. És most, nem lehettek együtt ezen a földön. Taehyung próbált normálisan viselkedni, de néha lehetett hallani, ahogy sír. Ez történt egy órája, nem lehet ilyen gyorsan vége. Ez szinte lehetetlen.

    És hogy No.7 is halott, legjobb barátja No.3 is egy kicsit szomorú volt. De a két harmada a gag triónak felvidította. És ebben a pillanatban No.5 őket nézte. No.5 egyedül most egyedül volt, remélte, Jeonghan és Junhui nézik őt, a legjobb barátjukat. Mi van, ha ő is meghal a következő körben? Arra várt, hogy Wei mester kiáltson nekik, hogy jöjjenek.

   No. 13 és No. 19 beszélgettek. Ez egy csoda volt, mivel igazán senki sem vette észre No.3 –at No.19 előtt. No. 13 elég menő volt, úgy őszintén, és még cuki is. Csak hát túlságosan… alacsony volt. De ez nem egy fontos információ No.13-ról.

    No.1 Taehyungot ölelte, úgy mint Jungkook (bár ezt senki nem látta), és próbálta felvidítani. Persze, Taehyung boldog volt, hogy valaki van mellette és meghallgatja a problémáit. De Jungkook volt a legjobb barátja, őt senki sem tudja helyettesíteni.

    „Ő néz téged. Szeret. Mindig is szeretet.” mondta neki Seokjin. Az égre nézett és egy ’nagyon sajnálom Jungkook’-ot suttogott. „Nincs baj” Mondta Jungkook, bár tudta nem hallhatja.

    „Mi? Tényleg így érted?„ mondta Taehyung.

    „Igen, tényleg szeret. Csak te nem láttad meg” Seokjin a füleibe suttogta.

    És ez volt az a pillanat, amikor Taehyung felkiáltott miközben sírni kezdett. A többiek zavarodottan nézték.

    „Fiúk, gyertek ide! Talán aki sír, az fog meghalni!” kiáltotta Wei mester a másik szobából. „A következő kör kezdődik!”

   A fiúk újra a kőrbe sétáltak. Néhány fiú teste remegett. Ugyan azt a rutint csinálták, amit mindig.

   „Helyezzétek a revolvert a fejetekhez és mikor a lámpa felkapcsolódik, húzzátok meg a ravaszt!” kiáltott végig a szobán Wei mester.

   Vártak és ki be lélegeztek az utolsó pillanatban, amikor a lámpa felkapcsolódott. Mindenki meghúzta a ravaszt és…. basszus… a két fiú, akire a legtöbb pénzt rakták meghalt.

   No.1 és No.20 halott.

   „Shit” Kuhn és Jinhoo bosszankodott. 

Gonosz kagyló || VERKWAN

   Hansol aggódó tekintettel ült az idősebb mellett, miközben az orvos a talpán lévő vágást tisztította ki. A strandolást mindketten jó programnak tartották, s miután már épp eléggé rongyosra áztatták magukat a vízben, kifeküdtek a partra napozni egy kicsit. Seungkwannak itt jutott eszébe az a csodálatos ötlet, hogy nekik – kettejüknek – be kéne állniuk a többi ember közé, egy strandröplabda meccsre.

   Ezzel valójában nem is volt semmi baj, Seungkwan amilyen bénának tűnt elsőre, végül olyan jó volt, s Vernonnal sorra szerezték a pontokat a lecsapásaikkal. Igazán közel voltak ahhoz, hogy megszerezzék a nap röplabdásának járó címet, ám a legutolsó feladást a fiatalabbik egy kicsit messzebbre adta, mint ahogy azt kellett volna, így Seungkwannak kijjebbről kellett ugrania, de a leérkezés nem épp úgy sikerült, ahogy tervezte. Történetesen sikerült belelépnie egy partra vetett kagylóba, s így történt, hogy egy húsz perccel később a strand orvosánál kötöttek ki.

   Vernon már nagyon ideges volt, amikor az orvos még egy réteg gézt tekert barátja lábára, akinek ettől csak még fehérebb lett az arca. Tisztában volt vele, hogy a szabad mozgás megvonása számára akár végzetes is lehet.

   – Köszönjük szépen. – a fiatalabbik köszönte meg az ellátást, mivel Seungkwan teljesen immunissá vált a külső hatásokra. Olyasféle sokk alá került, ami nála roppant ijesztő hatást keltett; nyugodtan ült, csöndben.

   Miután az orvos magukra hagyta őket, Hansol derekánál fogva enyhén arrébb tolta az idősebbet, hogy mellé férjen a kivizsgáló ágyon. Seungie viszont erre az amúgy számára érzékeny érintésre sem reagált semmit, amitől kicsit csalódottan érezte magát. Mintha egy hülye kagyló miatt elvesztette volna a varázsát, amivel anno elcsábította őt.

   – Ha megcsókollak, akkor jobban leszel? – tette fel félénken a kérdést az idősebbnek, aki pár másodperccel később határozott bólogatásba kezdett. Több sem kellett Vernonnak, állánál fogva fordította felé párját, majd egy apró csókot hintett ajkaira, amit már készségesen viszonoztak neki.