Orosz rulett || PROLÓGUS || svt & bts

  EZ A TÖRTÉNET EGY FORDÍTÁS

AZ EREDETI ÍRÓ n-city

    Az orosz rulett nem egy könnyű játék. Csak magadra számíthatsz. Sosem tudod mikor halhatsz meg. Az emberek a világ körül nem érthetik, hogy egyesek miért játszák ezt a rizikós játékot. De ez a 20 ember ma itt van. És további 100 akik tétet tettek valakire.

   Senki nem tudja a nevüket, kivéve saját magukat. A neveik rangsorolva vannak számokká a koruk szerint. 16 évestől 23-ig. Mindenki itt van.

   Mindannyiuknak különböző okuk van erre a játékra. Család, rossz barátok, csupán a szórakozás, depresszió, vagy talán házasság? Sosem tudhatod ki miért játszik.

   Ma húsz ember játszik 10.000.000 dollárért. Még sosem volt ekkora nyeremény. Ez lesz A játék az orosz rulett történelmében.

   A játék mai győztese elmondhatja majd gyermekeinek, hogyan ölt meg 19 másik embert. Szeretném látni a gyerekek arcát, amikor elmondja nekik.

   Láthatod mennyire riadt ez a 20 ember most. No.2 úgy néz ki eléggé fél, világos haja van és látom rajta, ez az első alkalma, hogy itt van.

   Aki kicsit boldog, az No.8 akinek sötét haja van, szerintem. Boldogan mosolyog. A többi tizenkilenc zavarosan pillant rá.

   „ Fiúk! Gyertek ide, és lépjetek a körbe!” – a mester, akit Weinek hívnak, ordított mind a húsznak.

   A fiúk a szoba közepére sétáltak, s megálltak a körben.  Az emberek akik tétet tettek rájuk, körülöttük álltak.

   „És most!” – mondta Wei mester.

   „Kezdődjön a játék!”

Orosz rulett || JÁTÉKOSOK || svt & bts

EZ A TÖRTÉNET EGY FORDÍTÁS.

AZ EREDETI ÍRÓ n-city 

„ne! nem akarok meghalni!”

„de ez az egyetlen választás, hogy gyorsan pénzhez jussak!”

Kim Seokjin aka no.1

12/04/1992 ; vértípus 0

az anyja és apukája meghalt egy autóbalesetben, mikor 18 éves volt. a családja utálta őt, az utcán élt. szüksége van a pénzre. az ő korában, 23 évesen játszik orosz rulettet. seokjin már nyert 1.000 dollárt.

Min Yoongi aka no.2

03/09/1993 ; vértípus 0

rossz gyerekkora volt. a családjának sosem volt elég pénze. az orosz rulettet csakis a családjáért csinálja. először fog játszani, szóval ő az ártatlan, de senki sem tudja, mennyire tehetséges tud lenni.

Jung Hoseok aka no.3

02/18/1994 ; vértípus A

a barátai mutatták neki, hogy kell játszani az orosz rulettet és ő meglepődött, hogy a barátai még mindig élnek. talán, ez egy egyszerű játék, gondolta. de tudja, meghalhat. de csinálja, csupán a móka kedvéért.

Kim Namjoon aka no.4

09/12/1994 ; vértípus A

mikor 15 éves volt, drogozott és alkoholt fogyasztott. cigizett és partikra járt. egy tipikus fuckboy. de tudd, össze van törve, és a családja nem akar segíteni neki. azt akarják, hogy oldja meg magától. szóval kipróbálta az orosz rulettet. namjoon már nyert 500 dollárt.

Choi Seungcheol aka no.5

08/08/1995 ; vértípus AB

ő mindig is jó fiú volt. volt pénze. volt egy jó állása. de volt egy hibája; 19 évesen házasodott. egy év után a felesége elakart válni és elvette az összes pénzét. a barátai azt mondták ki kéne próbálnia az orosz rulettet, amit ő meg is tett.

Yoon Jeonghan aka no.6

10/04/1995 ; vértípus B

ő az egyik barátja seungcheolnak, aki mondta, hogy próbálja ki az orosz rulettet. 5 hónapja kezdte és úgy néz ki, szerencséje van, egyszer sem halt meg. jeonghan már nyert 9.000 dollárt.

Park Jimin aka no.7

10/13/1995 ; vértípus A

ő az egyik barátja hoseoknak, aki megmutatta neki hogyan kell játszani az orosz rulettet. ő egy híres játékos, az emberek mindig rá teszik a pénzüket. jimin már nyert 14.500 dollárt.

Hong Jisoo aka no.8

12/30/1995 ; vértípus A

ő mindig is egy úriember volt, aki úgy kezelte az embereket, mint egy hercegnő vagy király. de ez a kép nem helyes. ő egy lázadó, aki szereti a halál kockázatát.

Kim Taehyung aka no.9

12/30/1995 ; vértípus AB

ő depressziós három éve. próbálkozott terápiával, de igazán sosem segített. szóval most először játszik orosz rulettet, mert tudja, nincs szerencséje, és megfog halni.

Wen Junhui aka no.10

06/10/1996 ; vértípus B

ő is seungcheol barátja, mint jeonghan. 5 hónapja játszik orosz ruletten, mint jeonghan. junhui már nyert 2.000 dollárt.

Kwon Soonyoung aka no.11

06/15/1996 ; vértípus B

mint taehyung, ő is depressziós. ő tudja színlelni, hogy minden jó, folyton mosolyog és poénkodik, noha belül össze van törve és éjszakánként sír. ő is megakar gyorsan halni.

Jeon Wonwoo aka no.12

07/17/1996 ; vértípus A

ő egy rossz fiú, egy fuckboy, mint namjoon. és egy lázadó, mint jisoo. új, rossz barátokra talált, akik mondták neki, hogy ki kéne próbálnia. de nem úgy, mint jisoo, ő fél a haláltól, de nem mondja ki. wonwoo már nyert 400 dollárt.

Lee Jihoon aka no.14

11/22/1996 ; vértípus A

a cuki fiú aki jó gyerek volt. de segíteni akar a családján, mint seokjin. mindig hallotta, ahogy szülei éjszakánként sírnak, mert nem tudják elég jól támogatni a fiúkat. jihoon már nyert 5.00 dollárt.

Lee Seokmin aka no.14

02/18/1997 ; vértípus RH-0

soonyoung egyik segítője. habár ő idősebb nála, úgy támogatja, mintha az apja lenne. csak a barátja miatt játszik orosz rulettet.

Kim Mingyu aka no.15

04/06/1997 ; vértípus B

wonwoo legjobb barátja, aki kedveli őt. nincsen munkája és a családja utcára tette, habár szeretik őt. mingyu már nyert 3.500 dollárt.

Jeon Jungkook no.16

07/01/1997 ; vértípus A

csupán taehyung miatt játszik orosz rulettet. titkon fél taehyung halálától, úgy hogy ha tudja ki ölte meg, megölheti azt a fiút, mert nem akarja taehyung halálát.

Xu Minghao aka no.17

11/07/1997 ; vértípus 0

ő az egyetlen, aki egy véletlen miatt került bele a játékba. a „barátai” nevezték be ebbe a játékba, mert a halálát akarják. minghao már nyert 7.000 dollárt.

Boo Seungkwan aka no.18

01/16/1998 ; vértípus B

a vicces fiú jejuról, aki szintén soonyoung miatt játszik. de titkon ő sem akar meghalni, mert ő látja az élet jó oldalát.

Hansol Vernon Chwe aka no.19

02/18/1998 ; vértípus A

ez a srác kiesett az iskolából, és csak szimplán nem érdekli az élet. Ő is csupán a móka kedvéért csinálja, úgy mint hoseok.

Lee Chan aka no.20

02/11/1999 ; vértípus A

a legfiatalabb srác az orosz rulett történelmében. ő alkalmazkodik a korához és azért csinálja, hogy megmutassa családjának és barátainak, hogy ő nem egy ártatlan kicsi kutyus.

Ravasz húzás || JUNCHUL

   Az óriási fedett tér dugig volt  a szórakozó emberekkel. A teret a kaszinókra jellemző légkör ölelte körül, kiöltözött, csecsebecsékkel felaggatott asszonyok s öltönyös férfiak nevetgéltek alkohol társaságában mindegyik asztalnál. Néhol pókereztek, másutt a gépeket nyomkodták nyeremény reményében. Holott legbelül mindenki tudta, ez az egész a kifosztásra megy.

   Jun undorral az arcán pillantott körbe. Nem szívesen járt ilyen helyekre, habár szerette a fényűzést és a drága dolgokat, ez volt az egyetlen dolog, amit tőle meglepő módon nem kedvelt. Bár ha elegendő mennyiségű pia jutott a szervezetébe, ő is tudta élvezni ezt a közeget.

   Heechul gyengéden vezette kezét a fiatalabb derekára noszogatás szándékában. Természetesen tisztában volt vele, hogy nem ez a kedvenc helye, és szívesebben töltené ezt az időt valahol máshol, olyannal, amit élvez is, de ő túl sunyi volt ahhoz, hogy ne használja ki ezt a lehetőséget. Még a szülinapján – pár üveg bor és édes csók után – megígérte neki, hogy egyszer eljön vele ide. S meglepő módon pont Heechul barátjának a tulajdonában volt a város egyik legnevesebb, csupán csak a legelitebb embereknek fen tartott kaszinója.

   – Ó, hát megint az öcséddel jöttél szórakozni? – jelent meg széles vigyorral arcán a tulajdonos, Donghae.

   Ennyi épp elég volt ahhoz, hogy Junnak még jobban elmenjen a kedve ettől az egésztől. Nagy volt közte és Heechul között a korkülönbség, ezért még csak senkiben fel sem merült, hogy ők egy pár lennének. Ám mivel arcvonásaik borzasztóan hasonlítottak, egyszerűbb volt beadnia az idősebbnek, hogy ő egy külföldön élő szeretett unokatestvére.

   – A kis csirkefogó nagyon velem akart tartani. – Heechul bátyus módjára ragadta meg a fiatalabb nyakát egyik kezével, míg a másikkal belenyomorgatta öklét annak koponyájába.

– Szívesen várlak titeket a most kezdődő póker partin! Siwon már nagyon be van indulva. – egy huncut mosoly kíséretében biccentett a terem közepén álló asztalra, ahol az említett személy érdes röhögéssel kaparta össze a zsetonokat.

   Jun közben gondolatban azért imádkozott, hogy Heechul nemet mondjon az ajánlatra, de nem is ő lett volna, ha így tesz. Hezitálás nélkül egyezett bele.

   Látszott rajtuk, hogy összeszokott bagázs, mindannyian, csupán egy pillantásból már rájöttek arra, hogy ki blöfföl, s ki nem.  Jun ezt a részét érdekesnek találta, míg unottan üldögélt párja mellett – mert, hogy a pókerhez semennyit nem konyított - legalább volt mit kielemeznie. Észrevette, hogy Siwon bal szeme tikkel egyet, ha rossz lapot kap, míg Eunhyuk folyamatosan az inge ujját húzogatta, amikor éppen nyerőszériában volt.

   Végül roppant kevés zsetonnal a zsebükben távoztak az asztaltól, holott Heechul végig szentül állította, hogy ő milyen jó ebben, meg hogy biztos ő lesz a győztes. A vége persze csak egy csöpp nyereség lett, de ez sem lombozta le őt. Annak a finom vodkának köszönhetően már Jun is kezdett felszabadulni, emiatt az idősebb megkockáztatta, hogy oda rángatja egy félkarú rablóhoz.

   Jun nem szerette a kaszinókat, szimpla lehúzásnak tartotta, ám legjobban a félkarú rablót utálta. Az ő szemében annál a gépnél nagyobb átverés nem létezett a világon. Hiába dobálsz bele mindig újabb, meg újabb érméket, úgy sem lesz meg az a filmekbe illő hatás, a várt pénzeső.

   Idegesen kattogtak a gondolatai azon, mégis mivel állíthatná meg az elvetemült párját, míg végül a leghuncutabb eset mellett döntött.

   Egy váratlan pillanatban erősen szorított Heechul csuklójára, s kirángatta a folyosóra, majd belökdöste egy eldugott sarokba. Vadul, alkoholtól enyhén bódultan mart az ajkaira, miközben ujjait az idősebb hosszú tincsei közé csúsztatta. Persze ő sem volt rest visszacsókolni, az irányítást egy pillanat alatt vette át, s dugta át nyelvét Jun szájába, majd derekánál megragadva nyomta a tapétázott falnak.

   Mindig ilyen hevesek voltak, valahogy rájuk sohasem illett a cuki meleg páros jelző. Ritkán értek egymáshoz emberek között, szinte idegenek tűntek, ám mikor magukban voltak nem tudták – és nem is akarták – visszatartani vágyaikat.

   Jun ügyetlenül kapott Heechul nadrágjához, először el sem találta hol kell azt kigombolni, de miután egy erősebbet rántott rajta, a gomb akaratlanul is kicsúszott helyéről, ezzel könnyebb hozzáférést adva az idősebb hímtagjához. Jun hideg, hosszú ujjai lassan csúsztak alsónadrágjába, majd határozottan szorított a farkára.

   – Talán nem itt kéne. – nyögött bele Heechul csókjukba, mire a fiatalabb ajkaira aljas mosoly csúszott.

– Talán máskor nem ide jövünk. 

Egy tinédzserrel összezárva || JICHAN

    – Chan, pakold ki a mosogató gépet!

  A fiatalabbik mit sem törődve a felszólítással terült el a kanapén, kezében egy konzollal. Körülötte szennyesek hevertek szanaszét, az asztalon koszos tányérok álltak egymás hátán, míg mellette videojátékok dobozai tornyosultak egy halomban. Csupán két hete történt, hogy Chan a szünet kezdetekor beköltözött párjához, hogy a nyarat együtt tudják tölteni. Jihoon nyögve nyelősen ment bele a dologba, de így is adott egy feltételt. Segítenie kell a ház és a kert rendben tartásában. Ám ez nem nagyon sikerült a kisebbnek, valamikor az első napokban leszedte a száraz ruhákat, de azóta teljesen az antiszociális tinédzserek életét élte.  Egész nap játszott, s csak akkor evett, ha Jihoon behozott neki valami kaját a nappaliba.

   Az idősebb azt hitte, hogy ha összeköltöznek, azzal kapcsolatuk egy magasabb fokra lép. Együtt töltött délutánok, hülyéskedés a konyhában, miközben éppen vacsorát próbálnak főzni, és romantikus esték. De ez mind elmaradt, Chan meg sem próbált éretten viselkedni.

   Miután több perc elteltével, a harmadik felszólításra sem volt hajlandó a fiatalabbik kitolni a fenekét a konyhába, Jihoon kellően idegesen caplatott be a nappaliba. Feldúltan, szúrós tekintetét Chanra szegezve állt meg a televízió mellett, de még erre sem figyelt fel. Teljesen elmerült a játékban, s csak arra koncentrált, hogy minél gyorsabban szét tudja verni annak a veszélyes zombinak a fejét.

   Az idősebbik megelégelve a helyzetet, utolsó elkeseredésében a kábelekhez nyúlt, s egy határozott mozdulattal kirántotta azokat a helyéről.  A játék megszakadt, a kép elsötétült, Chan pedig felháborodva rivalt rá párjára.

– Ya! – ugrott fel a kanapéról, ezzel megrúgva a kisasztalt, amelyen a tányérok hangos csörömpöléssel értek egymáshoz. – Épp a közepén voltam!

– Chan, – Jihoon meglepően higgadtan szólt, ahhoz képest mennyire ideges volt. – Emlékszel az egyességünkre?

    A fiatalabbik egy pillanatra megrökönyödött, majd egy kicsit félénkebben bólintott.

– Arra kérlek, hogy ha magadtól nem is csinálod, legalább ha kérlek, akkor annak tegyél eleget!

   Chan nem válaszolt, egy ravasz mosoly csúszott arcára, majd lassan közeledni kezdett a fal mellett álló alacsonyabbhoz. Jihoonnak nagyon nem tetszett ez a tekintett, jól tudta mikor szokása ezt használni. Nagyot nyelve lépett egyet hátrébb, ám a háta a szoba falának ütközött. Chan elködösült tekintettel támasztotta meg magát jobb kezével, pontosan párja feje mellett.

– Nem egy shoujo mangában vagyunk! – Jihoon próbált határozott lenni, de a vágy hamar fölé kerekedett. Rég voltak már ilyen közel egymáshoz, hogy a leheletét arcán érezhette.

– Úgyis rég romantikáztunk. – halkan suttogta az alacsonyabbik ajkaira eme szavakat, majd birtoklóan tapadt sajátjával párnácskáira.

   Jihoon ellen akart állni, de a teste nem hagyta neki. Automatikusan karolta át Chan nyakát, majd vezette ujjait annak sötét, rövid tincsei közé. Úgy szorította magához, mint talán még soha, ami a fiatalabbat megmosolyogtatta. Csókjuk ebben a pillanatban szakadt meg. Az idősebb megemberelve magát tolta el magától, s próbálta elővenni a lehető legszúrósabb, legleteremtőbb tekintetét.

   – Pakold ki a mosogatógépet! – rendre utasító volt, még hangja sem remegett meg, holott ha éppen nincs a falnak nyomva, valószínűleg nem bírta volna sokáig talpon.

– Muszáj? – Chan kutyaszemeket imitálva pislogott az idősebbre. Már az idegeire mentek ezek a másodpercenkénti személyiség váltások. Egyszer aranyos, máskor meg vad, mint egy oroszlán…

– Menj és pakold ki! – hosszú percekig bámultak egymás szemébe, telepatikus üzeneteket küldve a másiknak, ám a legvégén mégis Jihoon jött ki győztesen. A fiatalabbik beletörődve ejtette maga mellé kezeit, majd lassú tempóban kicsoszogott a konyhába.

    Jihoon arcára szerelmetes mosoly ült ki, amikor meghallotta az edények csörömpölését. Bármennyire is idegesítette Chan gyerekessége, és tartotta veszélyesnek a köztük lévő nagy korkülönbséget, szerette őt, úgy ahogy volt. Főleg, hogy valójában volt neki egy roppant éret oldala is, amit habár ritkán mutatott meg, de akkor bőven kaphatott belőle.

   Oda lépkedett a kis asztalhoz, s kezébe véve a koszos tányérokat, indult meg a fiatalabb után a konyhába, hogy tovább idegesíthesse azzal, hogy még ezeket is el kell mosogatnia. Persze, ő is tudta mi lesz a vége. Kap pár szenvedélyes csókot, majd a végén inkább feladja, s eltekint a feladat betartatásától. 

Csak egy puszi || DOTEN

  

   A fiatalabb ujjai elkalandozva vándoroltak párja combjára, miközben az éppen próbált volna még egy tételt a fejébe verni. Igazából nem voltak közel a vizsgák, Doyoung természetéből adódóan szeretett mindent, minél hamarabb letudni.

   Ezzel ellentétben Ten az utolsó pillanatban kapkodta össze magát, s csodával határos módon így is sikerült elérnie a megfelelő szintet. Ezért volt számára oly’ untató ez a könyvtári, tanulós délután, amit sokkal szívesebben töltött volna valami mással.

   Doyoung már össze se rezzent az érzésre, gondterhelten sóhajtott, majd számon kérően pillantott a fiatalabbra, de ő mit sem foglalkozott ezzel. Perverz mosollyal arcán vándoroltak egyre feljebb és feljebb ujjai, míg nem az idősebb megelégelve a játékot, idegesen szorított csuklójára - s ahogy az elmúlt egy órában többször is tette-, visszahelyezte Ten saját teste mellé.

   – Szeretnék tanulni! – ellentmondás nem tűrve sziszegte orra alatt a szavakat, ám  hiába erősítette meg álláspontját rideg tekintetével, Ten továbbra is csak szerelmetesen vizslatta alakját. Nem értette mi ez a nagy rózsaszín felhő, amiben lebeg, hisz már egy jó ideje együtt voltak, a vattacukros időszaknak már rég vége volt a kapcsolatukban. Legalábbis az ő részéről.

   – Csak egy puszit! – csücsörített kérlelően, s még aranyosnak tűnő hangokat is szolgáltatott mellé, csak hogy végre meglágyítsa párja szívét. Doyoung szemét forgatva pillantott végig a helyiségen, s mikor megállapította, hogy a legközelebbi ember is egy óriási világ atlaszba temetkezve ül tőlük négy asztalra, kezét gyorsan Ten tarkójára csúsztatta, s apró csókot hintett annak ajkaira.

   Elpirulva fordult vissza a jegyzeteihez, de az örömmel töltötte el, hogy a fiatalabbik rózsaszínfelhőjében elégedetten mosolyog, miközben kihúzza telefonját a zsebéből, hogy lefoglalja magát valamivel az elkövetkezendő órákban.