Viszlát 2016 || Hello 2017

  Sziasztok! Az eddigi bejegyzésektől eltérően, most nem történettel jöttem - pedig nem ártana -, hanem egy ilyen évbúcsúztatóval? Nem is tudom igazán minek is hívjam, de szeretnék benne minden elmagyarázni, kivesézni, és megosztani veletek a 2017-es terveimet. 

  Aki elég szemfüles, az láthatta, hogy a napokban le került a Vesztes Győztes menüpont, és az összes hozzá tartozó bejegyzés. Nem akarok fölösleges dumát lenyomni ezzel kapcsolatban, egyszerűen nem vállaltam a vele járó kihívásokat. Mert habár a fejemben meg volt a történet, sokkal több kidolgozást igényelt volna megosztás előtt. Ennek ellenére megküzdhettem volna vele, és végig csinálhattam volna, de nem éreztem fair-nek, hogy ilyen sokat kell várnotok a részekre. Úgy hogy sajnos, nem a Vesztes győztes lesz az első befejezett történetem. 

Ez persze nem azt jelenti, hogy sosem fogom újra elővenni. Talán a jövőben - valamelyik Monsta X comeback után - újra ihletre kapok, és kidolgozom teljesen. De ez nagyon képlékeny, tényleg nem akarok olyat mondani, ami nem biztos. 

  Viszont nézzük 2016 sikereit. Augusztus nyolcadikán nyitotta meg kapuit a blogom, s azóta huszonkét bejegyzést tudhat maga mögött (a törölteket leszámítva). Ebből pedig sok ideig a Junchul volt a legolvasottabb, de képzeljétek, pár hete átvette a vezetést a Jichanom. Amúgy pedig az öt hónap alatt, közel ötezer megjelenítése volt a blogomnak. 

  Egy kicsit alább hagyott az aktivitásom az elmúlt időszakban, de bevallom, amilyen nehezen álltam neki ennek a blognak, annyira elégedett vagyok vele. Nem teremtettem csodát, de a saját elvárásaimnak szerintem megfelelően teljesítettem. És remélhetőleg a tieiteknek is.

  Viszont, hogy ha egy évnek vége van, akkor kezdődik egy újabb, ugye? 2017 roppant sokat tartogat magában, ugyanis én és egy nagyon jó barátnőm kitaláltunk egy kihívást, BOOM BOOM PROJECT néven.

  Egész évben, háromszázhatvanöt napon keresztül, minden negyedik napon kirakunk egy újabb egypercest, vagy rövidebb one shot-ot egy SEVENTEEN shippel. Mert mi, mindenkit összeírunk mindenkivel, ezzel megdöntve a legtaszítóbb párosokat is. Egy év és 78 páros. Talán egy kicsit nagy falat lesz, de ha már 2017 úgy is a SEVENTEEN éve lesz, akkor már mi is emlékezetessé fogjuk próbáljuk tenni. 

 A párosok teljesen random fognak egymás után következni, az egészet megbízható módon sorsoltuk ki. Az első történet megjelenésének időpontja pedig nem mást, mint 2017 JANUÁR ELSEJE!

A történeteket pedig itt tudjátok megnézni: xxxxxx

  Így utólag szeretnék nektek Boldog Karácsonyt és Kellemes Újévet kívánni! Jövőre találkozunk! ;)

Fagyöngy || MARKSUNG

   A helyiséget kellemes hangulat járta át. Aranyszínű égők villogtak a karácsonyfa díszeire, ahogy körbeölelték a fenyő ágait. A háttérben halkan szólt valamiféle kétezres évekbeli karácsonyi lemez, miközben a tizenhat fiú egy családként ette az ünnepi menüt.

   Egy pillanatig Jisung kellemes kuncogása uralta a teret, de azt hamar elnyomta a többiek hangos nevetése. Hosszú idők óta ez volt az első alkalom, hogy ilyen jól érezték magukat egymás társaságában.

   A vacsora alatt mindent áttárgyaltak; jövőbeli terveket és múltbeli sérelmeket egyaránt. Csupán Jisung volt az, aki végig csöndben hallgatta a többieket. Ő volt a legfiatalabb, rá mindig különösképpen figyeltek. Sosem bántódott meg, és sosem bántott meg senkit. S a jövőre nézve sem voltak nagy tervei. Csak továbbra is ennek a kellemes családnak a tagja akart lenni, s velük nevetni, pont úgy, mint ahogy akkor tette.

   Észre sem vette, hogy Mark a szeme sarkából minden egyes rezzenését figyeli. Szeretett elveszni a fiatalabb gyermeki szépségében, ahogy mosolyakor szemei cérnavékonyságúra szőkülnek, s előbukkanak fehér fogai.  Sosem állt különösebben közel Jisunghoz, de ennek ellenére is sikerült felkeltenie az érdeklődését. Úgy érezte gondoskodnia kell róla, mint ahogy azt egy jó báty csinálja.

   A vacsora végeztével Jisung egyből ugrott a tányérokért, hogy azokat a konyhába vigye. Kicsit bénázott, nem volt könnyű tizenhat tányért egybe rakni, majd azt kézben kivinni. Természetesen senki sem szúrta ki a szerencsétlenkedő fiút, el voltak foglalva a tévében éppen műsorban lévő komédiával. Egyedül Mark volt az, aki odapattant a fiatalabbhoz, amikor az majdnem leejtett mindent.

   – Óvatosabban! –szólt rá riadtan, mire Jisung arcára fintor szökött.

– Próbálj meg te egyedül elbírni ennyi tányért! – szólt vissza kötekedve. Valahogy nem jutott el hozzá a mondatba rejtett apró aggodalom.

   Mark, kérdés nélkül vette el tőle több mint a felét, majd előre indult. Átlépve a konyha küszöbén, kiszúrta a szemöldökfára erősített apró leveleket. Sejtelmes mosolyra húzva ajkait rakta le a tányérokat a pultra, majd fordult Jisung felé, aki még éppen csak akkor készült belépni a helyiségbe.

   Két nagy lépéssel előtte termet, ezzel elzárva az útját. A fiatalabb felhúzott szemöldökkel nézett fel Markra, aki ezt a pillanatot kihasználva gyors puszit nyomott arcára.

  – Fagyöngy! – felelte egyféle okként, miközben az említett tárgy irányába mutatott. Jisung kipirult orcával vizslatta az idősebet, bele akart kötni, vagy még egyszer számon kérni, de torkán akadtak a szavakat.

   Mark borzasztóan aranyosnak tartotta ezt a kislányos zavart, de nem csodálhatta sokáig. Még azelőtt eliszkolt Jisung vékony alakja mellett, hogy az bármit is mondhatott volna.

   – Minek örülsz ennyire? – szólt hozzá Haechan, amikor meglátta Mark tejbetök módjára mosolygó ábrázatát, aki erre csak megrántotta vállait.

   – Karácsony van, és mindenki itt, ennek hogy nem lehet örülni?  – válaszolt barátjának, de közben, szokásához híven szeme sarkából figyelte a helyiségbe belépő fiatalabbat, ahogy még mindig megilletődve ült le Chenle mellé.