Ravasz húzás || JUNCHUL

   Az óriási fedett tér dugig volt  a szórakozó emberekkel. A teret a kaszinókra jellemző légkör ölelte körül, kiöltözött, csecsebecsékkel felaggatott asszonyok s öltönyös férfiak nevetgéltek alkohol társaságában mindegyik asztalnál. Néhol pókereztek, másutt a gépeket nyomkodták nyeremény reményében. Holott legbelül mindenki tudta, ez az egész a kifosztásra megy.

   Jun undorral az arcán pillantott körbe. Nem szívesen járt ilyen helyekre, habár szerette a fényűzést és a drága dolgokat, ez volt az egyetlen dolog, amit tőle meglepő módon nem kedvelt. Bár ha elegendő mennyiségű pia jutott a szervezetébe, ő is tudta élvezni ezt a közeget.

   Heechul gyengéden vezette kezét a fiatalabb derekára noszogatás szándékában. Természetesen tisztában volt vele, hogy nem ez a kedvenc helye, és szívesebben töltené ezt az időt valahol máshol, olyannal, amit élvez is, de ő túl sunyi volt ahhoz, hogy ne használja ki ezt a lehetőséget. Még a szülinapján – pár üveg bor és édes csók után – megígérte neki, hogy egyszer eljön vele ide. S meglepő módon pont Heechul barátjának a tulajdonában volt a város egyik legnevesebb, csupán csak a legelitebb embereknek fen tartott kaszinója.

   – Ó, hát megint az öcséddel jöttél szórakozni? – jelent meg széles vigyorral arcán a tulajdonos, Donghae.

   Ennyi épp elég volt ahhoz, hogy Junnak még jobban elmenjen a kedve ettől az egésztől. Nagy volt közte és Heechul között a korkülönbség, ezért még csak senkiben fel sem merült, hogy ők egy pár lennének. Ám mivel arcvonásaik borzasztóan hasonlítottak, egyszerűbb volt beadnia az idősebbnek, hogy ő egy külföldön élő szeretett unokatestvére.

   – A kis csirkefogó nagyon velem akart tartani. – Heechul bátyus módjára ragadta meg a fiatalabb nyakát egyik kezével, míg a másikkal belenyomorgatta öklét annak koponyájába.

– Szívesen várlak titeket a most kezdődő póker partin! Siwon már nagyon be van indulva. – egy huncut mosoly kíséretében biccentett a terem közepén álló asztalra, ahol az említett személy érdes röhögéssel kaparta össze a zsetonokat.

   Jun közben gondolatban azért imádkozott, hogy Heechul nemet mondjon az ajánlatra, de nem is ő lett volna, ha így tesz. Hezitálás nélkül egyezett bele.

   Látszott rajtuk, hogy összeszokott bagázs, mindannyian, csupán egy pillantásból már rájöttek arra, hogy ki blöfföl, s ki nem.  Jun ezt a részét érdekesnek találta, míg unottan üldögélt párja mellett – mert, hogy a pókerhez semennyit nem konyított - legalább volt mit kielemeznie. Észrevette, hogy Siwon bal szeme tikkel egyet, ha rossz lapot kap, míg Eunhyuk folyamatosan az inge ujját húzogatta, amikor éppen nyerőszériában volt.

   Végül roppant kevés zsetonnal a zsebükben távoztak az asztaltól, holott Heechul végig szentül állította, hogy ő milyen jó ebben, meg hogy biztos ő lesz a győztes. A vége persze csak egy csöpp nyereség lett, de ez sem lombozta le őt. Annak a finom vodkának köszönhetően már Jun is kezdett felszabadulni, emiatt az idősebb megkockáztatta, hogy oda rángatja egy félkarú rablóhoz.

   Jun nem szerette a kaszinókat, szimpla lehúzásnak tartotta, ám legjobban a félkarú rablót utálta. Az ő szemében annál a gépnél nagyobb átverés nem létezett a világon. Hiába dobálsz bele mindig újabb, meg újabb érméket, úgy sem lesz meg az a filmekbe illő hatás, a várt pénzeső.

   Idegesen kattogtak a gondolatai azon, mégis mivel állíthatná meg az elvetemült párját, míg végül a leghuncutabb eset mellett döntött.

   Egy váratlan pillanatban erősen szorított Heechul csuklójára, s kirángatta a folyosóra, majd belökdöste egy eldugott sarokba. Vadul, alkoholtól enyhén bódultan mart az ajkaira, miközben ujjait az idősebb hosszú tincsei közé csúsztatta. Persze ő sem volt rest visszacsókolni, az irányítást egy pillanat alatt vette át, s dugta át nyelvét Jun szájába, majd derekánál megragadva nyomta a tapétázott falnak.

   Mindig ilyen hevesek voltak, valahogy rájuk sohasem illett a cuki meleg páros jelző. Ritkán értek egymáshoz emberek között, szinte idegenek tűntek, ám mikor magukban voltak nem tudták – és nem is akarták – visszatartani vágyaikat.

   Jun ügyetlenül kapott Heechul nadrágjához, először el sem találta hol kell azt kigombolni, de miután egy erősebbet rántott rajta, a gomb akaratlanul is kicsúszott helyéről, ezzel könnyebb hozzáférést adva az idősebb hímtagjához. Jun hideg, hosszú ujjai lassan csúsztak alsónadrágjába, majd határozottan szorított a farkára.

   – Talán nem itt kéne. – nyögött bele Heechul csókjukba, mire a fiatalabb ajkaira aljas mosoly csúszott.

– Talán máskor nem ide jövünk.