☀️
A 12. évfolyam 2.-es osztálya nem
úgy nézett ki, mint aki készen áll az aznapi első órára, ami a matematika volt.
Az utolsó gimnáziumi évük első
matek dogáját készülték megírni, és sokan közülük továbbra sem állt erre
készen.
Voltak, akik együtt tanultak
annak ellenére is, hogy egyikük sem sajátította el a dolgozat anyagát, mint
Binnie, Luda, és Dawon. Voltak diákok, akik átnézték, mint Seokmin, és voltak
olyanok is, akik teljesen leszarták, kifejezetten Lisa.
Tegnap,
a csoport beszélgetésben úgy tűnt, Lisa aggódik a dolgozat miatt, és egyáltalán
nem áll rá készen, de ez most már más volt. Nem aggódott, és nem is volt
felkészületlen, miután Rosé megígérte, hogy segít neki a puskázásban azzal,
hogy megadja neki a válaszokat
☀️
Newsun belépett az osztályba,
végig vezette tekintetét a termen mielőtt az megállapodott egy festett szőke
lányok, aki elfoglaltam játszott a telefonján, miközben a nyalókáját
szopogatta. Ahogy gondolta, teljesen leszarta a környezetét és még a dolgozatot
is.
– Yah Lisa, tanultál tegnap? –
kérdezte Newsun a festett szőkét, megemelve az egyik szemöldökét.
– Miért? – válaszolt Lisa, nem
foglalkozva azzal, hogy tekintetét Newsunra emelje, aki éppen hozzá beszélt.
– Semmi, csak nyugodtnak tűnsz,
szóval gondoltam tanultál tegnap? – felelt Newsun, miközben székére tette
táskáját. Válasza a végére inkább tűnt kérdésnek.
– Uhum. – Lisa bólintott,
továbbra is elfoglaltnak tűnt a telefonjával.
– Aish, ez a ribi. – morogta
Newsun, bosszankodva.
– Mondtál valamit? – Lisa végre
megemelte nyakát, hogy egymagasságba kerüljön Newsunnal, elkerekedett szemekkel
kérdezve mit is mondott, miután nem hallotta tisztán.
– Semmit.– Newsun sóhajtott,
miközben megindult keresztül a termen a hátsó ajtóig.
– Yah, mi a fene a problémája
van. – morogta Lisa, magához beszélve, majd folytatta a játszást a telefonján.
☀️
– Yah, Yulhee, te tudod, hogyan
kell használni ezt a képletet? – kérdezte meg Solbin a legjobb barátjától,
miközben a képletre mutatott a füzetében.
– Miért engem kérdezel? Valami
zseninek tűnök, aki tud ebből akármit is? – válaszolt Yulhee tárgyilagosan,
miközben drámaian a képletre mutatott.
– Baszki, megyek, megkeresem
Eunwoo-t, és megkérem, hogy magyarázza el nekem ezeket az élien kódokat. –
Solbin felpattant a helyéről és a terem hátsó ajtajához futott, miközben
magához szorította füzetét.
– Yah, Solbin! Veled megyek, várj
meg!
☀️
– Bassza meg magát a matek doga,
elegem van belőle! – Junhoe becsapta a füzetét, torkig tele a teszt anyagával.
– Hé! Hova mész?! – Jungkook, aki
ugyan olyan frusztrált volt a teszt miatt, mint Junhoe, kérdőre vonta barátját,
mikor látta, ahogy feláll és megindul kifelé a teremből.
– A büfébe!
Jungkook azonnal utána futott,
hogy együtt menjenek a büfébe.
k é s ő b b
– Tíz percetek van hátra a
dolgozatból, szóval bizonyosodjatok meg róla, hogy legalább a kérdések ötven
százalékára válaszoltatok! – Ms. Seo Juhyun, vagy Ms. Seohyun (ahogy a diákok
hívták) az osztályhoz szólt.
– Rosé… Rosé… – Lisa vigyázva
szólítgatta legjobb barátját, aki legbalrább ült az utolsó sorban, ami mellette
volt. Halkan, hogy senki se tudja, hogy éppen csal a teszten. – A hatot,
légyszi… – tátogta az eper szőkének.
Rosé, aki éppen hogy befejezte a
dogáját, azonal leírta a válaszait a hatos feladathoz, egy darab papírra, és
Lisának dobta, amikor a tanár nem figyelt. De jaj, túl messzire hajította, és
túl dobta Lisán. Oda is adhatta volna a cetlit Lisának, de a székek kicsit túl
messze voltak egymástól ehhez.
Lisa ezután legjobb barátjára
pillantott, miközben Rosé egy bocsánatot tátogott. Próbálta felszedni az
összegyűrt lapot, de nem tudta, mert nem volt elérhető. Szóval, feladta, hogy
megpróbálja megkaparintani.
– Mi az? – mennydörögte Ms.
Seohyun a semmiből, megijesztve a
diákokat, miközben a terem utolsó sorához ballagott.
A tanárnő felkapta a gyűrött
papírgalacsint és kihajtogatta, hogy lássa, mi is van benne. Csupán pár másodperccel később emelte fel. –
Ki ez? – kérdezve az osztályt erőteljes hangon.
Az osztály csöndben volt, mire a
tanár újra felszólalt választ várva a diákoktól. Ez alkalommal a hangja sokkal
erőteljesebb volt.
Lisa szíve gyorsabban kezdett
verni. Magával vitatkozott, hogy bevallja, vagy ne, hogy a lap hozzá tartozik.
Készen állt felemelni a kezét,
mielőtt valaki más megtette. Jaehyun volt az.
A thai lány azonnal Jaehyunra
fordította tekintetét elkerekedett szemekkel és nyitott szájjal. Nem tudta
elhinni, hogy azt állította, ő volt az, akinek tulajdonában állt a papír. Mondjuk,
nem ő volt az egyetlen, úgy tűnt az egész osztály nem akart hinni a szemének.
– Héj, Oppa, úgy tudtam, hogy te
tanultál tegnap este? – kérdezte suttogva Chaeyeon, aki az ő ikertestvére volt,
és vele szemben foglalt helyet.
– Nem tettem. – válaszolt úgy,
mintha igaz lett volna, hogy tényleg nem tanult tegnap este.
– De hát láttam, ahogy a füzetét
olvasgatja. – motyogta magának a szavakat Chaeyeon.
Jaehyun Lisára pillantott,
megdobva egy halvány mosollyal, nyugtatásképp, hogy ez rendben van. De ez
továbbra sem volt okés a lánynak.
– Jaehyun, menj ki a teremből.
Lesz egy találkozód velem, meg az igazgatóval suli után. – parancsolta
határozottan Ms. Seohyun, miközben elvette tőle a tesztpapírt.
Anélkül, hogy mondott is volna
valamit, Jaehyun felállt a helyéről, és meghajolt a tanárnőnek, mielőtt kiment
volna az osztályból.
– Nem ő volt az, aki tegnap
emlékeztetett minket arra, hogy ma matek dogánk lesz? – suttogta Yuju, Eunha
felé fordulva, aki mögötte ült.
– Nem tudom. – válaszolt Eunha,
miközben megpöckölte ujjaival a legjobb barátnője homlokát.
– Aish, ez fájt! – nyafogott
Yuju.
– Lisa, miért állsz? –
érdeklődött a már említett tanár, szikrázó szemekkel pillantva Lisára, amikor
az felállt.
Erre mindenki Lisa felé
fordította a fejét. Ő Minára nézett, aki furcsán gyanús tekintettel illette,
miután tudta, hogy ő volt az, aki csalt a teszten.
– Kimehetek a mosdóba? – kérdezte
biztosan.
– Végeztél a dolgozattal? –
kérdezte erre a tanár.
Lisa a papírra pillantott, s
látta, hogy csak öt kérdésre válaszolt a tízből, de már nem érdekelte többé.
Amúgy is votl lehetősége helyrehozni.
– Igen tanárnő, végeztem a
dolgozattal.
Ms. Seohyun biccentett a fejével,
megadva az engedélyt, hogy a mosdóba menjen. Lisa kilencven centis fokban
meghajolt előtte, majd elhagyta a termet.
– Két percetek maradt! – a tanár
még egyszer tájékoztatta az osztályt.
☀️
– Jaehyun-ah! – szólította meg
Lisa, levegőért kapkodva. – Hát itt vagy, már mindenhol kerestelek. –
folytatta, miközben kihúzott egy széket, és helyet foglalt rajta, még mindig
zihálva.
Jaehyun megemelte a fejét, és a
lánynak adta a vízét, miután látta, hogy tiszta izzadtság, és ki van fogyva a
levegőből.
Gyorsan elvette tőle a vizet, és
beleivott, mintha már évek óta nem jutott volna folyadékhoz, és utána
megtörölte a száját a hosszú ujjújával.
– Miért tetted ezt? –
érdeklődött, de Jaehyunt nem érdekelte, inkább folytatta a képregény olvasását.
– Nulla pontot kaptál az első matek dolidon, és találkozód van az igazgatóval.
Miért tetted ezt? Miért tetted ki magad veszélynek?
Jaehyun váratlanul becsukta a
képregényt és mélyen Lisára pillantotta, mielőtt beszélni kezdett.
– Ezt mondanád magadnak is, ha
elismerted volna, hogy te vagy az? – mondta határozottan, majd felállt és ott
hagyta a lányt.
Bűnösnek érezve magát, Lisa
lehajtotta a fejét.
– Az más. Jaehyun-ah, sajnálom. –
mondta inkább magának, de a fiú hallhatta a szavait és megállt a sétálásban. –
Mit tegyek? – hallhatta a nyöszörgését, és mégis folytatta az útját, egyedül
hagyva a lányt a könyvtárban.
f o l y t a t j u k .
. .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése