Markot teljes testében átjárta a bizsergés, ahogy fellépett
a tökéletesen kivilágított színpadra, a többi csapattársa mellé. Hirtelenjében,
miután kijelentették; ők nyerték meg az adott díjátadó fődíját, minden tekintet
rájuk szegeződött.
Mark pedig izgult, jobban, mint valaha; térdei
remegtek, a szavak pedig száraz torkán ragadtak. Hiába volt tisztában a
ténnyel, miszerint alig pár másodpercen belül neki kell a mikrofon elé állnia a
trófeával a kezében, hogy köszönő beszédet mondjon, nem tudott erőt venni
magán.
Váratlanul érezte meg a hideg érintést szabad
kézfején, mire riadtan kapta oda a tekintetét, majd utána a másik kéz tulajdonosára.
Haechan arcán gyönyörű, büszke mosoly csücsült, mely Mark eleve hevesen dobogó
szívét, csak meg gyorsabb tempóra késztette.
A műsorvezető hangja elhalt, Haechan pedig bátorítóan
szorított az idősebb ujjaira. Mark nagy levegőt véve fordította szembe
tekintetét a közönséggel, majd a világ legboldogabb mosolyával ajkain kezdett
bele beszédébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése