Dreams come true || 03 || JOHNSUNG

Jisung nagyot sóhajtva tekerte meg nyakát, ahogy az már elgémberedni látszott az órákon keresztül tartó tankkönyvek felé görnyedés alatt. Elsőéves egyetemistaként feltétlenül jól akart teljesíteni az első vizsgáin, s az sem érdekelte, hogy emiatt lemarad a legjobb kampuszon tartott bulikról.

Készen állt újra minden figyelmét a tananyagnak szentelni, amikor is a szoba nagylámpája felkapcsolódott, s valaki pedig a vállára simított.

– Tudod, itt Amerikában nem olyan nagy divat a tanulás. – Johnny szinte teljes testsúlyával rádőlt a fiatalabbra, miközben karjaival a nyaka köré kulcsolt. – Szórakozzunk egy kicsit!

– Johnny, az albérlőd vagyok. – Jisung megforgatva szemeit lapozott egyet a könyvében, s egy erősebb vállrántással megpróbálta lerázni magáról a lakótársát, de nem sok sikerrel.

– Számít az valamit?

Johnny szemei sarkában mosoly ráncok húzódtak, amint Jisung végre felé fordította tekintetét, hiába volt az a fiatalabb egyik legleteremtőbb nézése.

– Elolvasom még ezt a fejezetet, és utána, jó?

Dreams come true || 02 || TENMIN

Ten könnyedén vezette végig tekintetét kecses mozdulatain a tükörben. Testét, –szokásához híven –, teljesen átadta a hangfalakból lüktető dalnak, s hagyta, hogy végtagjai maguktól mozogjanak az ütemre. Csak a zenével ketten akart létezni a táncteremben, de elég volt csak egyszer rossz lépést tennie, s az idilli állapot megszakadt.

– Nem hajlít a jobb láb, hanem nyújt! – Ten gyilkos tekintetekkel fordult hátra, a kanapén terpeszkedő egyénre, s annak öntelt vigyorú képére. Mintha Jaeminnek életcélja lett volna tönkretennie az idősebb napját, folyamatosan beszólogatott, és az egészben csak az volt a borzalmas, hogy jogosan.

– Pofád befogod tökmag, vagy az arcod már közel sem lesz ilyen harapnivaló, miután találkozott a fallal! – Ten vicsorogva sziszegte az orra alatt a szavakat, reménykedve benne, hogy a fiatalabb, ha már a szép szóból nem is, de ebből érteni fog. De válasznak csak a termet körbejáró ördögi kacajt kapta.

Dreams come true || 01 || MARKSUNG

Sziasztok! Nos Hagu-val úgy döntöttünk, hogy mivel nincs túl sok iromány az NCT Dreammel, ám mivel mi nagyon szeretjük őket, egy kihívás keretein belül próbáljuk népszerűsíteni a párosokat. Remélem kíváncsian követni fogtok minket!

Gyermeki arcvonásai eltorzultak, homlokán izzadtság gyöngyözött, torkából halk, ám de annál fájdalmasabb nyögések törtek elő. Elterülve feküdt, magatehetetlenül és kiszolgáltatva, mint egy koszos rongy. S pontosan úgy is érezte magát; egy koszos rongy, amit háromszor kicsavartak és még ment két menetet a centrifugában is. Csupán jobb lábát hasogatta borzalmas fájdalom, de ez egész testére kihatott, s leginkább már élni sem volt kedve.

Egész este csupán csak egy pillanatra sikerült megfeledkeznie kínjairól; amikor Mark hideg ujjai arcához értek, s kisöpörték szeméből a kusza hajszálakat.

– Nyugalom, ez csak egy rándulás. Holnapra jobban leszel, a hétvégén meg már táncolhatsz is. – mosolygott rá bíztatóan mélybarna szemeivel, melyekben a törődés, mint apró fényfolt csillant meg. – De most próbálj meg aludni!

Jisung szempilláit lehunyva bújt közelebb az idősebbhez, s miután az egy apró puszival kívánt neki szép álmokat, rövid időn belül sikerült is elaludnia.

first and second || DÍJ

Igazából már megírtam ma már egy ilyen bejegyzést, de amint kész lettem azzal, rögtön kaptam még két díjat erre a blogra is. Aztán nem tudom, hogy kirakom-e aznap, vagy nem, majd kiderül. :D

Először is köszönöm szépen a díjat Hagunak és Xingyi drágámnak ( csumpika, a Hagutól kapott díjat neked akartam adni :c)

Szabályok:

1. Ismertesd a szabályokat 

2. Nevezd meg és linkeld be azt, akitől a díjat kaptad 

3. Válaszolj az általa feltett 10 kérdésre 

4. Tegyél fel te magad is 10 kérdést 

5. Jelöld meg azokat a blogokat és tulajdonosaikat, akiknek tovább adod a díjat 

Hagu kérdései: (és mivel lusta dög volt megerőltetni magát én sem erőltetem meg magam)

1. Szereted a tejet? 

   Magában nem :c meg am allergiás is vagyok rá

2. Ha igen, a kakaót is? 

   A kakaóval viszont örök szerelmet köttettünk.

3. Dibidibidbib  my name is Minho? 

   *Amikor Hagu lusta*

4. Mit jelent számodra az önkritika? 

    Elég fontosnak tartom, hogy mindenkinek reális önkritikája legyen. Ha ez kilibben valamelyik irányba, annak gyakran lehetnek rossz következményei.

5. És az egoizmus? 

  Én úgy gondolom, hogy az, ha valakinek nem a béka segge van az önbizalma, az még nem egoizmus. Túl sok embert ismerek, akikre csak úgy rámondják, hogy egoisták, holott még a közelében sincsenek. 

6. Mit jelent számodra az "ideál"?

  Hagu, hagyjuk már. Te sem akarod, hogy most neki kezdjek ennek a fejtegetésének. 

7. Mennyire vagy őszinte? Őszintén! 

  Van, hogy mar annyira jól hazudok, hogy én is azt hiszem igazat mondok. Vagyis ha én azt hiszem az igaz, akkor nem hazudtam, ugye?

8. Miért éreztél legutóbb bűntudatot? 

  Mert lepattintottam valakit :c

9. Szeretsz? 

 Soha.

10. Adsz kaját?

 Ha lenne, talán. De csak talán.

Xingyi kérdései:

1. Kémia vagy fizika?

  Lehet olyat, hogy egyik sem? :D 

2. Ha ihlethiányban szenvedsz, akkor mit teszel ellene?

  Ha valamit folytatnom kell, akkor csak azért is megpróbálom újragondolni a történetet, talán teljesen más irányba is. Ha pedig csak úgy szimplán az íráshoz kell, akkor az fmv-k tökéletesek erre. 

3. Mi a véleményed a wattpados történetekről?

  Teljesen más stílusban működnek, mint itt blogspoton. Bár a magyar közeggel nem nagyon vagyok ott tisztában, általában angolul olvasok wattpadon. De azok egyértelműen a humorra mennek inkább, mint a hosszú leírásokra és érzelem kifejtésekre.  

4. Ha lenne lehetőséged arra, hogy újjászüless, akkor újjászületnél?

  Igazából nincs rossz életem, átlagos körülmények között, átlagos családban élek, viszonylag kényelmesen. Az újjászületésnél ott van a kockázat, hogy mi van ha rosszabb környezetbe kerülök, de szerintem vakmerő lennék, és újjászületnék, hátha. 

5. Egy napos hétfő vagy egy borús péntek?

  Napos hétfő. Egyértelműen. Aki ismert, az szerintem jól tudja, hogy nekem az a két hónap, amíg szinte nincs nap az égen, mennyire kínszenvedés is valójában. 

6. Mennyi időt szánsz a blogod kinézetére? Fontosnak tartod-e, hogy jól nézzen ki?

  Szerintem elég sokat törődök a blogom kinézetével (lol, sokat? inkább rengeteget). Igazából az írás mellett, szerintem a felület szerkesztést is nevezhetném hobbimnak.  

7. Szerinted a rajongás kortalan?

  Szerintem én örökre ilyen elcseszett fangörl maradok.

8. Mennyire szokta befolyásolni a bias listádat egy-egy comeback?

  A  top 3-hoz hű vagyok, de nem mondom, hogy sosem próbálkoznak ennek megbontásával.

9. Kapnál-e az alkalmon, ha egy ficidre felfigyelne egy könyvkiadó?

  Nem szeretném kiadatni egyik fanfictionomat se.

10. Mit gondolsz a plasztikáról? 

  Egy adott mértékig támogatom, és talán ha egyszer nagyon bátor leszek, akkor én is megcsináltatom az én horgas öregasszony orromat.

Az én 10 kérdésem:
Mivel másokat jelőlök most a díjra, mint a másik blogomra kitett posztban, ezért úgy döntötem lusta vagyok új kérdéseket írni. :D

1. Melyik volt a legmeghatározóbb fanfiction az életedben?

2. Mennyire tartod magad kreatív személyiségnek?

3. Shippelsz furcsa párosokat?

4. Melyik az az állás, ami mérföldekre áll tőled, de talán szívesen kipróbálnád?

5. Követsz lánybandákat, és ha igen, melyik a kedvenced?

6. Melyik az utolsó doráma, amit láttál? 

7. Mi akartál lenni, amikor kicsi voltál?

8. Mit gondolsz a lélekvándorlásról? 

9. Mennyire vagy magabiztos váratlan helyzetekben?

10. Melyik az a nyelv, amit feltétlenül szeretnél megtanulni még életedben? 

Na és legvégül a jelöltek:

Xigyi - van egy befejezett minifictionja, ami tele van eseményekkel és csavarokkal. Roppant tehetséges, és írtó aranyos lány, szóval mindenféleképpen nézzetek be hozzá!

Angie - nincs túl sok bejegyzés a blogján, de ami van, az mind nagyon jó. Könnyed írásstílusa és az érzelmeket csodálatosan leíró részek miatt, szintén nagyon élvezetesek.

Yoonah - habár Koreában roppant népszerű az úgy nevezett W Got Married című műsor, még kevesen ragadták meg az alkalmat, hogy ezt az alaptörténetet felhasználva alkossanak valamit. Ám ez a lány megtette, és garantálom, izgalmakban gazdag történetnek lehettek részesei, ha elolvassátok. 

Blood Redy - ez a lány arra az elhatározásra jutott, hogy minden Exo taggal ír egy történet, kifejezve az irántuk táplált szeretetét. Eddig egy befejezett története van a blognak, ami garantálom, hiába a hétköznapi környezet és az iskolás sztori, tényleg csodálatos. Emellett a második története éppen most fut, és az is hasonlóan sokat tartogat magában. 

Megígéred? || RENLE

Chenle ujjai görcsösen kapaszkodtak az omladozó téglafal egyik elemébe, ahogy a szemébe hulló tincseket próbálta kiseperni onnan a jobb kilátás érdekében. Ezután már csak egyszer kellett jobban meglöknie magát, hogy a fal tetejére mászhasson. Lábát átlendítette a másik oldalára, fenekét pedig egy biztonságos pontra helyezte.

A városnak csodálatos fényei voltak ilyenkor, amikor az ünnepek idején lámpások világítottak mindenhol, a szivárvány minden színében. Néhol, ahol jobban belátott a házak közti utcákba, kiszúrt pár sárkány jelmezes emberkét is, akik hullámozó mozdulatokkal vonulnak végig a tömegben.

Chenle annyira szívesen lett volna ott, mint egy normális ember, de nem tehette meg. Az ünnepek idején volt az emberek figyelme a legjobban kijátszható; ilyenkor kétszer nagyobb kéréseket is tudott teljesíteni.

Maszkját arcába húzta, s egy számára rutinos tigris bukfenccel átvetődött az egyik alacsonyabban lévő ház tetejére. Mint egy macska, úgy lépkedett végig a cserepeken hangtalanul, csupán egy árnyként. Sebesen közeledett a központ felé, de a városházától próbált távol maradni. Végül, egy kettővel arrébb lévő, felsőrétegbeli földműves tetőjét választotta támadópontjának.

Féltérdre ereszkedve húzta elő ruhája alól a fúvócsövét és a belé való lövedéket, amely pár perccel később, pontos megfontolás és rákészülés után a főbíró fiának a nyakában végezte.

Viszont a vártnál nagyobb lett erre a mocorgás, a körülöttük lévő emberek szinte egésze a segítségére sietett, míg a maradék a tettes nyomát kutatta. Chenle úgy tervezte, hogy a fal felé fog visszatérni bázisukra, de így ki kellett találnia egy másik alternatívát.

Rohanás közben lekapta fejéről maszkját, s eldobta, mint egy megtévesztő nyomot, miközben ő vett egy majdnem háromszázhatvan fokos fordulatot és az ünnepség magja felé sietett. Senkinek sem volt feltűnő egy lökdöső fiatal jelenléte, ez itt teljesen normális volt, de amikor csalfán hátrapillantva szembe találta magát a katonákkal – s még ha nem is egyértelműen őt üldözték – reflexszerűen gyorsított rá.

Ezzel viszont már kellően magára hívta a figyelmet, s a köznép nem hogy nehezítette volna a katonák dolgát, inkább még arrébb is álltak. Chenle csapdában érezte magát, utolsó erejével loholt tovább és tovább, hátha valami kiutat talál, de reménytelennek látszott. Aztán valami váratlanul megragadta hátulról, gallérjánál fogva. Úgy gondolta, most jött el érte a vég.

Ám mikor szemeit kinyitotta, nem a kékköpenyesekkel, hanem egy szintén fekete ruhát viselő sráccal találta szemben magát, egy parasztház cselédbejárója mögött. Tekintete neki is riadt volt, de mégis árasztott magából valamilyen melegséget, ami egy cseppet megnyugtatta hevesen kalimpáló szívét.

– Renjun! – suttogta megkönnyebbülve Chenle, s karjait szorosan az idősebb köré csavarta, aki csak esetlenül próbálta visszaölelni őt. – Tényleg azt hittem, hogy meghalok.

Chenle mindig is magabiztosságáról volt híres, s az érzelmi stabilitásáról, ezért volt oly szokatlan Renjun számára, ahogy a fiatalabb megtörve, majdnem sírva fúrta orrát mellkasába.

– Nyugalom, nincs semmi baj! – csitítgatta esetlenül, fejére simítva.

– Látták az arcomat. – húzódott hátrább, hogy könnyeit letörölve pillanthasson Renjun férfiasodó vonásaira, s bárgyú mosolyára.

– Hát a hajadat lehet, hogy le kell vágnunk. – fintorogva fogta ujjai közé Chenle egyik hosszabb tincsét, amely kócosan lógott homlokába, s gyengéden füle mögé tűrte azt. – De nem lesz semmi baj, nagyobb port fog kavarni, amikor holnap reggel megtalálják a Mong család fejét holtan az ágyában.

– Megígéred? – Chenle újra szorosabban fogta Renjun köpenyét, ahogy alsóajkaiba harapott idegességében.

– Megígérem. – közelebb lépve vonta újra szoros ölelésbe a fiatalabbat, s várta meg, amíg légzése és szívverése rendeződik, egy pillanatra sem engedve magától távolabb. 

matin de printemps || WENSHUA

Lassan nyitogatta szemeit, a nap első, ablakán betörekvő sugaraira, melyek fedetlen testrészeit cirógatták. Aprót nyújtózva söpörte ki sötétbarna tincsei homlokából, tüzetesen figyelve arra, hogy a mellette fekvőt fel ne ébressze. Apró mosolyra húzódtak az este folyamán kiszáradt ajkai, ahogy végig vezette tekintetét szerelmén.

Feje abszurd pózban dőlt oldalra párnáján, szőke hajkoronája csapzottan és kócosan hevert bájosan nyugvó arca mellett. Ajkai enyhén elnyíltak lágy szuszogásai közepette, s még talán egy kis nyál is kifolyt szájából. Roppant átlagos és néhány helyzetben akár taszító is volt a látvány, amelyet nyújtott, Joshua mégis a világ legboldogabb, s büszkébb mosolyával illette őt.

Mutatóujját gyengéden érintette Wendy fakó bőréhez, mire annak arcizmai megremegtek, fintort varázsolva pofijára. S ahogy a fiatalabb csak azért sem hagyta abba ezt, Wendy – továbbra is öntudatlan állapotban – átvetette magát a másik oldalára, ezzel arcon csapva barátját.

– Áuh! – Joshua halkan, szitkozódva kapott a sértett ponthoz. Wendy, pedig ahogy szembe került az ablakkal, a sugarak szinte keresztülszaggatták szemhéját, s pillái szinte azon nyomban felpattantak.

Csipás szemmel, még félig álomban sandított Joshuára, majd kérdően megemelte szemöldökét.

– Valami rosszat tettem? – a fiatalabb meglehetősen csúnya pillantásokkal próbálta illetni barátnőjét, de mind hiába. Kérdése után ő is elkuncogta magát.

– Csak nem tudod kontrolálni a végtagjaidat, miközben alszol. – kezeit huncut módon vezette a lány derekára. – Jó reggelt, édes!

Miután orraikat egymáséhoz nyomta, még egy apró puszit is kapott ajkaira, majd fejét újra visszaejtve párnájára gyönyörködött továbbra is Wendy szépségében. Minden nap egymás mellett keltek, és feküdtek le, mindig látta önfeledt mosolyát, mégsem tudott sohasem betelni vele. Vajon, ezt hívják a rózsaszín felhős szerelemnek?– gondolta magában.

– Ne bámulj már ennyire! – ám az idilli állapotot nem élvezhette sokáig, Wendy végig gondolván a helyzetet, rájött, hogy is nézhet ki valójában, így inkább újra arcon csapta Joshuát, és a fürdőbe szaladva magára zárt azt, hogy miután egy órát ott töltött, a fellegekben repkedve, párja kezét szorítva sétálhassanak majd Los Angeles utcáin.

Metanoia || JAENO

Ott ült, megtörten és elkalandozva, miközben a folyó lassan csobogó víztükrét bámulta. Aznap telihold volt, s annak fénye, ahogy visszatükröződött róla, megvilágította apróra összehúzott testét. Jaemin megint a gondolataival volt.

Csontos ujjai végén, a rövidre vágott köröm alatt feketecsíkban húzódott az aznapi piszok. Egy üveg sört tartott kezében, de még nem nyitotta ki. Az arca vonásai váratlanul megfeszültek, majd tekintetét lesütötte. Ahogy pillantása a mámorító italra tévedt, határozott mozdulattal pattintotta ki annak alumínium tetejét, s miután nagyot kortyolt belőle, elégedett sóhaj hagyta el ajkait, de szája keserű mosolyra húzódott a kellemetlen íztől.

Hangtalan léptekkel araszoltam közelebb hozzá, elhagyva tökéletes rejtekhelyemet, ahonnan eddig figyeltem. Teste kicsit összerezzent, amikor helyet foglaltam mellette, de nem tűnt túlságosan meglepetnek. Csokoládészín íriszeivel mért végig, enyhe megvetéssel tekintetében, de nem foglalkoztam vele. Úgyis tudtam, hogy legbelül jól esik neki a jelenlétem.

– Jeno, - szánakozóan ejtette ki a nevemet. Pedig kettőnk közül ő volt az egyetlen, aki sajnálatot érdemelt volna. – már ezerszer elküldtelek, akkor miért jössz ide ezeregyedszerre is?

Úgy tettem mintha meg sem hallottam volna, amit mondott. Meg akart bántani, hisz állítása szerint utálta, ha mellette vagyok, de sosem tudta teljesen elrejteni valódi érzelmeit. A holdra pillantottam, majd rá, s legvégül a kezében szorított dobozra. Kikaptam az ujjai közül, s a másik oldalamra, a tőle messzebb esőre helyeztem.

Elhalóan kapott utána, miközben szemeiben eddig számomra ismeretlen láng gyulladt, de talán a düh és a csalódottság tökéletlen keverékéhez tudnám hasonlítani. Még sosem haragítottam magamra igazán, de nem is féltem ettől. Sosem lenne képes igazán haragudni rám.

– Tudod mi a kedvenc szavam? – teljes testemmel felé fordulva, játékos hangnemben tettem föl neki a kérdést, de csak megforgatta a szemeit. Azt akarta tettetni, mintha untatnám.

– Komolyan leállhatnál már ezzel végre. – folyamatosan hazudott.

– A metanoia. – ajkaim enyhe mosolyra húzódtak, ahogy jobb szemöldökét megemelve, arca egy számomra szórakoztató ábrázatot öltött. Szerettem benne, hogy mimikáinak tárháza ilyen nagy. – És tudod, mit jelent a metanoia?

Látszólag beadta a derekát, vagy legalábbis sikerült kellően megragadnom figyelmét. Gyanakvóan megrázta fejét, s tekintetét az enyémbe fúrta. Kíváncsivá tettem.

– Valójában sok dolgot kifejez, – elfordítottam fejemet, s a folyóvíztükrében gyönyörködtem tovább. Talán egy kicsit zavarba jöttem akkor. – de múltkor a töri tanárom azt mondta, hogy a pozitív véleményváltozást, vagyis a megtérést hívták így a görög bibliában. Te jutottál eszembe róla.

Elmotyogtam. Határozottan ki akartam mondani, de helyette pirosodó orcáimmal lesütöttem szemeimet, és elmotyogtam. Hosszú másodpercekig nem kaptam semmilyen reakciót, s felnézni is féltem. Megijesztett ez a hirtelen jött érzés, az, hogy minden előzmény nélkül én lettem az, aki nem bírja a gondolatait megosztani.

– Miért? – suttogott, de ahogy közelebb hajolt hozzám, tökéletesen hallottam minden szavát.

– Arra gondoltam, vajon én képes lennék-e megtéríteni téged. – túl sok energiámba telt felemelnem álamat, de sikerült rápillantanom. S mint minden egyes alkalommal, Jaemin csillogó tekintete most is magával ragadott. Úgy pislogott rám, mintha valamiféle csodálni való ember lennék. Vártam, hogy mikor ölti újra magára a nagyképű álarcát, s hallat egy lenéző nevetést.

Ehelyett viszont csak elismerően hümmögött, s a víz felé sandított. Büszke voltam magamra. Talán ha nem is tartott ez örökké, csupán pár percig, esetleg még néhány óráig, a gondolatai most már nem a lelkét körbeölelő démonok irányították. Akkor az igazi Jaemin ült mellettem.

– Azt hittem valami virágnév lesz. – elkalandoztam lágy vonásaiban, homlokára tapadt csapzott tincseiben, s a szemében megcsillanó holdban. Olyan egyszerű és védtelen volt, mint egy kölyök macska, aki folyamatosan az anyja után sír. Ez volt az a Jaemin, akibe én beleszerettem.

– Talán a mentára gondolhattál.