Csalafintaság || EDKEY

   Edward fáradtan fetrengett elnyűtt pólójában ágyában, ezzel összegyűrve a paplant, aminek bevetésével annyit szenvedett még reggel. Habár egy igényes embernek próbálta mutatni magát, annak, aki jobban ismerte le sem tudta volna tagadni mennyire szétszórt és trehány alak is tud lenni ő valójában.

   Teljesen befoglalta az egész matracot, alig hagyva szabad helyet maga mellett. Még akkor sem húzta össze magát kisebbre, amikor párja belépett a helyiségbe. Szemét forgatva nézett végig a kényelmeskedő Edwardon, majd fintorogva ódaszólt neki.

– Ya! Most széttúrtál mindent! – a szürkéshajú tag semmit sem reagált, nyöszörögve fordította oldalra a fejét, szorosan összeszorítva pilláit. Hosszú napja volt, s a lehető leggyorsabban át akarta adni magát az álmok világának. Jelen pillanatban ez sem érdekelte – az ő szavaival élve –, hogy egy szexisten akarja arrébb lökdösni, mert nem fér be mellé.

   – Komolyan, Edward, menj már arrébb! – Az idősebb kezdett idegessé válni. Nyugodt énjétől szókatlanul erős mozdulatokkal tolta be a sarokba párját, majd még mielőtt az visszahódíthatta volna a szabaddá vált területet, bepattant mellé.

   Ám takaró már nem jutott neki, Edward teljesen maga alá gyűrte, s nem úgy nézett ki, mint akinek kedve lenne megmozdulni, csak hogy odaadja. Kibum egy ideig nézte a sötétben a fiatalabb tarkóját, majd huncut mosolyra görbültek ajkai, ahogy eszébe jutott egy csalafinta terv.

   Lassan karolta át Edwardot, miközben közelebb vonta magához. A fiatalabb szinte már reflexből simított Kibum karjára, s kezdett el játszadozni bőrével. Nyert ügyem van! – gondolta egyből.

   Elkezdte apró puszikkal hinteni Edward nyakát, felfelé haladva egészen a füle tövéig. Majd ott váratlanul beleharapott annak cimpájába. A fiatalabb teljesen meghökkenve pördült másik oldalára, hogy szembe kerülhessen támadójával. Kérdő pillantással kereste párja fekete íriszeit, de a sötétben nem látott semmit az ablakon át beszűrődő hold fényén kívül.

   – Hyung, ezt miért csináltad, nagyon fáradt vagyok! – nyüszített fel halkan, de ignorálva lett. Kibum egyszerűen átnyúlt dereka felett, s magukra terítette a takarót, ezzel végre meleget adva átfagyott lábainak.

– Ne is álmodozz, csak szimplán olyan vagy, mint egy rossz kölyökkutya. – szólt vissza keményen az idősebb, mintha haragudna, de gyengéd mozdulatai az ellenkezőjét mutatták.

   A lehető legközelebb húzta magához Edwardot, majd arcát mellkasába fúrva hagyta, hogy az álom a szemére jöjjön. Vagyis várta volna, ha párja nem alszik be két másodpercen belül, s terül el öntudatlanul az ágyban, újra elvéve tőle minden helyet. 

.-*-.

Edward Avila egy Amerikában született youtuber, aki jelenleg Szüulban él, és ott csinálja az angol nyelvű videóit, beauty és lifestyle stílusban. Igazából Wonho az óriási kedvence, de mielőtt ezt én tudtam volna nagyon nagyon shippeltem Key-vel, szóval muszáj volt ezt megírnom miattuk. :D

Mint egy kődarab || DOTEN

   Lágy érintések, sötétben susmogott szerelmes szavak, elcsent, apró csókok. Ezek voltak azok, amelyekkel Ten próbálta magára vonni párja figyelmét. Sikertelenül.

   Hiába bújt az idősebb mellkasához, majd hajolt füléhez, hogy kéjenc dolgokat suttoghasson bele, miközben puszikkal hintette fedetlen, porcelánbőrű nyakát. Nem vált be.

   Doyoung a reggeli veszekedésük óta olyan volt, mint egy kődarab. Kemény és rideg. Már talán saját magának is fájt ennyire nemtörődömnek lennie, de túl makacs volt ahhoz, hogy beadja a derekát. Azzal, hogy Ten leszólta konyhai késségeit, meg a főztjét, vérig sértette. Többre vágyott egyszerű bocsánatkérésnél, s erőltetett békítő csókoknál.

  Szemei csakis a televízió képernyőjét bámulták, habár azzal nem is foglalkozott, milyen adás is megy. Még így, dühösen is csak a próbálkozó Tenben gyönyörködött szeme sarkából. S pont emiatt sikerült elkapnia a fiatalabb kezeit, amikor az váratlan mozdulattal el akarta dönteni a kanapén.

   – Ahj, basszus Doyoung! – szólalt meg hangosan, nyávogva Ten. – Ezerszer elmondtam, hogy bocsánat, amiért kritizáltam a reggelidet, amit nekem készítettél, meg hogy gyerekes voltam. Mit akarsz még, egész hátra levő életemben ignorálni fogsz? – kicsordult belőle minden a felgyülemlett feszültséggel együtt. Borzasztóan bosszantotta, hogy nem érhet hozzá az idősebbhez, amikor csak akar, s nem úgy, ahogy akar.

   – Mond őszintén! – Doyoung követelőzően pillantott a sötét íriszekbe.

– Őszinte voltam! Bocsánat, hogy azt mondtam az omlettedre, hogy olyan, mintha még félig élne!

   Ten nem szokott ilyen vehemenciával küzdeni dolgokért. Doyoung szentül hitte, hogy ennek a vége is a fiatalabb besértődése lesz, amiért meg neki kell majd kiengesztelnie. Ten kihasználta párja ebből fakadó ledöbbenését, a szokottnál erősebben mart annak ajkaira. Doyoungnak még csak ideje sem volt ellenkezni, de igazából már nem is akart. Elfogadta, ennél tovább nem tarthatja fent a ridegség álcáját. Tent vékony derekánál fogva húzta ölébe, miközben egy pillanatra sem szakította meg a köztük lévő távolságot. Csak a levegőhiány volt az, ami véget vetett az idilli pillanatuknak.

   – Roppant erőszakos vagy, ugye tudod? – vonta fel fél szemöldökét, ahogy a fiatalabb teljes kényelembe helyezte magát lábai között.

– Te meg roppant kitartó. – orrukat összeérintve lopott még egy csókot szerelmétől. Majd még egyet, s még egyet, míg nem kettejük sóhajai, s kéjes nyögéseik el nem nyomták  a tévéből szóló dráma zajait. 

Orosz Rulett || EPILÓGUS || svt & bts

EZ EGY FORDÍTÁS!

AZ EREDETI ÍRÓ n-city

   No.5 , bocsánat, most már csak Taehyung egy ezüst ajtó előtt állt.

   „Ez lenne a menyország?” – gondolta. Tudta, hogy meghalt, hallotta még, ahogy saját fegyvere elsül.

   A kapu lassan kinyílt előtte. Határozatlanul lépett be a fehér falú helyiségbe. Összerezzent, amikor az ajtó becsukódott mögötte.

   „Taehyung?” – ismerős hang szólt neki. Jungkook. Taehyung a hang irányába fordult, s megpillantotta legjobb barátja alakját. Jobban nézett ki, mint valaha, vidám mosoly volt arcán, s rajta fehér ruha. Csak a piros folt a halántékánál rondította el.

   A fiatalabb szemeibe könnyek gyűltek, s gyorsan ölelésébe zárta az idősebbet.

   „Taehyung, én annyira sajnálom! Én-” – Taehyung ajkait a övéire nyomta. Ez volt a csók, amelyre mindketten hosszú idők óta vártak.

   „Nincs mit sajnálnod.” – ölelte magához Jungkookot. „ Itt vagyok, és szeretlek.”

Orosz rulett || KILENCEDIK KÖR || svt & bts

EZ EGY FORDÍTÁS

AZ EREDETI ÍRÓ n-city

   Csönd volt a szobában. A két életben maradt nem beszélt egymással. Maguk elé meredtek és gondolkoztak. Életben akarnak maradni, vagy inkább haljanak meg? Az összes szerettük elhagyta őket, így már nem olyan szép a győzelem.

   No.5 szemeibe könnyek jelentek meg. A játék kezdete óta most először mutatta ki gyengeségeit. Jeonghan és Junhui, ez a két barátja jelentett számára mindent. És most már ők sem voltak vele. Van így értelme élni? Nem volt elég biztos magában, hogy választ adjon rá.

   No.9 volt most az erősebb kettejük közül. Mióta Jungkook meghalt, olyan volt mint egy sírós baba, most mégis egy férfit láthattunk. Megváltozott. Már nem akart meghalni, nem a depresszió irányította. Élni akart. Élni akart Jungkookért, akit szeretett.

   „ Mit gondolsz?” – szólalt meg No.5 gyenge hangon.

   „ Miről?” – pillantott No.9 a másik irányába.

   „ Te depressziós vagy, ugye?” – túl természetesen hangzott ez így kimondva. „ Még mindig meg akarsz halni?”

  „ Én…” – Taehyung elbizonytalanodott. Tényleg élni akar? Ha meghal, akkor talán találkozhat Jungkookkal. De vajon a mennybe kerül? Túl kockázatos. „Én é­­­–” -lni akarok.

  „ Fiúk!” ­– kiáltott végig a szobán Wei mester. „ kezdődjön az utolsó kör!”

   A két fiú lassan felállt a kőrbe, s utoljára egymásra pillantottak. Nem féltek, nem is akartak semmit. Hagyták, hogy az történjen, aminek történnie kell.

   Wei mester munkásai odaadták nekik a két revolvert, s az egy-egy töltényt. Rutinosan helyezték a töltényt a tárba, majd pörgették meg azt.

   „Helyezzétek a revolvert a fejetekhez, s húzzátok meg a ravaszt, ha a lámpa felkapcsolódik!”

Eközben

   A másik szobában mind a húsz ember, akik tétet tettek, összegyűltek. Minhyuk és Wonho játékosai álltak most a körben, a többiek csak figyelték az eseményeket.

   A lámpa felkapcsolódott.

   Csönd volt az egész szobában. Mind a húszan lefagytak. Nem tudták mit kéne tenniük.

   Két test feküdt a padlón. S mindkettő halott volt.

   Az összes pénz elveszett. 

Orosz rulett || NYOLCADIK KÖR || svt & bts

EZ EGY FORDÍTÁS!

AZ EREDETI ÍRÓ n-city

   „Fiúk! Gyertek ide, és kezdjük a nyolcadik kört gyorsan!” mondta Wei mester korábban a vártnál.

A maradék öt fiú magabiztosan pillantott a többiekre. Nyerni akartak, és azt akarták, hogy a többiek meghaljanak.

   Amint felálltak a körbe, Wei mester segítői odaadták nekik a revolvereket és az egy töltényt.

   Mindannyian normálisan álltak, mintha ez átlagos dolog lenne, s megpörgették a tárat.

   „Én fogok nyerni, barmok.” mondta No.9 és mosolygott Ő nagyon magabiztos volt, annak ellenére, hogy korábban egy sírós baba volt.

   „Helyezzétek a revolvereket a fejetekhez, és húzzátok meg a ravaszt, ha a lámpa felkapcsolódik!” kiáltotta Wei mester, talán utoljára.

   A lámpa felkapcsolódott, és ketten az öt fiúból túlélték. Ez azt jelenti, hogy az utolsó kör egy órán belül megtörténik.

   „Wow” mondta az egyikük.

   És azok, akik No.13-ra 14-re és 19-re fogadtak sokkolódva néztek körbe. 

Orosz rulett || HETEDIK KÖR || svt & bts

EZ EGY FORDÍTÁS

AZ EREDETI ÍRÓ n-city

   Miután a nyolc fiú lelépett, csend borult a szobára. Senki sem beszélt senkivel. Mivel a vég közeledik. Vagy ez lesz az utolsó kör, bár akkor hét fiúnak kell meghalnia, de senki sem tudhatja mi történhet.

   Sokan, még Wei mester sem értette No.9 hogyan élte túl a hetedik körig. Ő csak egy sírós baba volt, akinek még mindig mentális bajai voltak, mióta legjobb barátja meghalt. Ez egy rejtély volt mindenkinek. Nem találták a választ a kérdésre.

   No.9 zavaróan csöndes volt. Csak egy pontot nézett, valamin gondolkodott. Amikor leakartad olvasni a szájáról, amit mond, mindig azt érthetted „Jungkook”. Csak Wei mester tudta pontosan ki volt Jungkook. A többiek, No.1-et leszámítva csak No.16-nak ismerték.

   Senki sem csinált semmit, szóval nincs mit elmondanom róluk. Még Wei mester is nagyon fáradt volt. Szóval beszélek az emberekről, akik pénzt tettek rájuk.

   De ők is csöndesek voltak.

   Wei mesternek el kellett kezdenie a következő kört, már majdnem elaludtak.

   „Fiúk!” végre kihívta a nyolc fiút. „Egy kicsit fáradt vagyok, szóval kezdjük a nyolcadik kört egy kicsit korábban a szokásosnál.”

   A fiúk lassan a szobába sétáltak, és felálltak a kőrbe.

   „Adjátok oda nekik a revolvereket és a töltényeket!” mondta Wei mester azoknak, akik neki dolgoztak.

   Oda adták nekik a revolvereket az egy tölténnyel.

   „Rakjátok a töltényt a revolverbe!”

   A nyolc fiú már nem félt attól, hogy kinyírják saját magukat. Úgy nézett ki, mintha nem lenne lelkük többé. Még No.9-es sem félt.

   „Tekerjétek meg a tárat!”

    Megtekerték

   „Helyezzétek a revolvert a fejetekhez, és amikor a lámpa felkapcsolódik húzzátok meg a ravaszt!” kiáltotta Wei mester.

   

   Unottan néztek a lámpára, s mikor az felkapcsolódott meghúzták a ravaszt.

   „Mi volt a nevük?” No.13 kérdezte miközben a hallott testekre bámult.

   „Boo Seungkwan és Jung Hoseok”

Orosz rulett || HATODIK KÖR || svt & bts

EZ EGY FORDÍTÁS

AZ EREDETI ÍRÓ n-city

    Jungkook végig Taehyungot nézte. Úgy sírt, mint aki még mindig él. Nme láthatták egymást, De Jungkook csak azért is megölelte Taehyungot. Jungkook csak szimplán szerette őt. És most, nem lehettek együtt ezen a földön. Taehyung próbált normálisan viselkedni, de néha lehetett hallani, ahogy sír. Ez történt egy órája, nem lehet ilyen gyorsan vége. Ez szinte lehetetlen.

    És hogy No.7 is halott, legjobb barátja No.3 is egy kicsit szomorú volt. De a két harmada a gag triónak felvidította. És ebben a pillanatban No.5 őket nézte. No.5 egyedül most egyedül volt, remélte, Jeonghan és Junhui nézik őt, a legjobb barátjukat. Mi van, ha ő is meghal a következő körben? Arra várt, hogy Wei mester kiáltson nekik, hogy jöjjenek.

   No. 13 és No. 19 beszélgettek. Ez egy csoda volt, mivel igazán senki sem vette észre No.3 –at No.19 előtt. No. 13 elég menő volt, úgy őszintén, és még cuki is. Csak hát túlságosan… alacsony volt. De ez nem egy fontos információ No.13-ról.

    No.1 Taehyungot ölelte, úgy mint Jungkook (bár ezt senki nem látta), és próbálta felvidítani. Persze, Taehyung boldog volt, hogy valaki van mellette és meghallgatja a problémáit. De Jungkook volt a legjobb barátja, őt senki sem tudja helyettesíteni.

    „Ő néz téged. Szeret. Mindig is szeretet.” mondta neki Seokjin. Az égre nézett és egy ’nagyon sajnálom Jungkook’-ot suttogott. „Nincs baj” Mondta Jungkook, bár tudta nem hallhatja.

    „Mi? Tényleg így érted?„ mondta Taehyung.

    „Igen, tényleg szeret. Csak te nem láttad meg” Seokjin a füleibe suttogta.

    És ez volt az a pillanat, amikor Taehyung felkiáltott miközben sírni kezdett. A többiek zavarodottan nézték.

    „Fiúk, gyertek ide! Talán aki sír, az fog meghalni!” kiáltotta Wei mester a másik szobából. „A következő kör kezdődik!”

   A fiúk újra a kőrbe sétáltak. Néhány fiú teste remegett. Ugyan azt a rutint csinálták, amit mindig.

   „Helyezzétek a revolvert a fejetekhez és mikor a lámpa felkapcsolódik, húzzátok meg a ravaszt!” kiáltott végig a szobán Wei mester.

   Vártak és ki be lélegeztek az utolsó pillanatban, amikor a lámpa felkapcsolódott. Mindenki meghúzta a ravaszt és…. basszus… a két fiú, akire a legtöbb pénzt rakták meghalt.

   No.1 és No.20 halott.

   „Shit” Kuhn és Jinhoo bosszankodott.